Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Pap Gábor: Adaléknak Nagy István "alföldi" korszakához
pásztor” című pasztellkép mellett ez áll: „1920-as évek közepe”. (Szűcs Ferenc gyűjteménye, Budapest.) A kép tulajdonosának szíves szóbeli közlése szerint — aki egyébként a Wolfner-család oldalági leszármazottja, és így egyenesen a Wolfner-gyűjteményből jutott el hozzá a nevezett mű — ez a kép szerepelt már az 1923-as nevezetes Nemzeti Szalon-beli kiállításon is, amit többek között a hátára ragasztott cédula is igazol. Ez a Wolfner-gyűjtemény valamennyi egykori darabján rajta lévő szabvány-cédula fontos felvilágosítással szolgálhat egy-egy kép sorsára vonatkozólag, ha általános érvényűnek bizonyul az a megfigyelés, amelyet még 1964- ben, több Wolfner-örökössel történt konzultáció alapján a következő módon jegyeztem fel magamnak: „Azok a képek, amelyeken a Lsz. 1923/ után a tört nevezőjében szereplő szám nagyobb, mint 214, azoknál az 1923-as kiállítás felirat piros ceruzával át van húzva.” Feltételezésünk szerint ez azt jelenti, hogy a 214 vagy ennél kisebb számjegyet viselő képek szerepeltek az 1923-as kiállításon. Ha tehát a Botos pásztor hátlapján ilyen számjegy olvasható, akkor megerősítést nyer tulajdonosának fent idézett kijelentése, amely szerint a kép ott volt a 23-as kiállítási anyagban. (Sajnos, a rendelkezésünkre álló idő rövidsége miatt nem állt módunkban még egyszer ellenőrizni a kép hátulján lévő cédulát, így csupán egykori, pontatlan — mert nem ilyen szempontból felvett — jegyzeteinkre támaszkodva mondhatjuk, hogy a szóbanforgó számjegy nem haladta meg a kritikus határt.) Ugyancsak a Wolfner-örökösök köréből származik az az információ, amely szerint Kosztolányi Dezső a Nyugat 1923. november 1-i számában megjelent, sokat idézett kritikájában erre a képre céloz, amikor így ír: „... botos cigány, egyiptomi tekintettel bámulva a semmibe...” Amíg az adatok ellenőrzése meg nem történik, csak feltételesen vethetjük fel a képpel kapcsolatban az 1923-as terminus ante quem-et, mindamellett a képünkkel rokon témájú és formai megoldású többi pasztellkép, így a Mihályfigyűjteményben őrzött „Férfi portré” (Kalapos férfi bottal) láttán a Szűcs-gyűjtemény képével kapcsolatos cigány-attribució hitelesnek látszik, a 23-as dátum ellen pedig nehéz lenne akceptálható stíluskritikai érveket felhozni. b) Nem tartozik ugyan kifejezetten a helyesbítendő hibák közé, mégis szóvá kell itt tennünk, mert kísért a szakmánkban a következő félreértés: a budapesti Glücks gyűjtemény egyik reprezentatív darabját, a sokat reprodukált „A bamba” című pasztellképet gyakran összecserélik a felületes szóhasználatban a huszas 31
