Nagy István művészete. Az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozás előadásai - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 23. (Baja, 1975)
Solymár István: Nagy István és Erdély
is oldott minden promlémát, megtalálta a kulcsot a továbbiakhoz és egyúttal a Bakonynak is föltárta lényegét. A huszas évek második felének bakonyi képei és a nagy erdélyi tájak között nem minőségi, hanem inkább milyenségi és méretbeli különbség van. A lomberdős kisebb hegyek és a fenyveseket hordozó havasok jellegzetes, színvilágban is megmutatkozó eltérései ezek. 1925 tehát a tizes évek végéhez való visszakanyarodással kezdődik. Hazatérve olajképeken megfesti szerettei körét. Édesanyjáról olyan képet fest, mintha el sem távozott volna. Két erdélyi tájat ábrázoló olajfestménye azonban már előre vetíti a bakonyi kompozíciókat, sőt az utóbbi pasztell felfogása felé mutat. Kolozsvári temető című pasztelljét tarthatjuk fordulópontnak. Közvetlen szemlélődés alapján készülhetett. A többnyire melegebb hazai színeket itt a havas erdélyi tél kékségei váltják fel. Önarcképei sorában is különösen fontos az 1926. évi. Ö maga is igen sokra értékelte. A megszenvedett önbizalom komolysága néz ránk belőle, őszintén, túlságmentesen, emberi és mesteri egyszerűséggel. Az arcképek zártakká, bálványszerűen monumentálisakká válnak. Méreteik megnőnek, mint a marosvásárhelyi művészeti múzeumban őrzött Öregasszony-é, és a művész anyjának arcképéé. A kékek keretezik és átjárják a zöldeket. A tájakon — mint a Csíki tájon — a középtér felszívja mind az előteret, mind a hátteret, még az égre sem nyit egy apró, világos sarkot. A kompozíciós elemek kiegyenlítik egymást, s köztük a legelő állatok gerincére emlékeztető, íves erővonalak feszülnek, hálózódnak. A kompozíció az ismétléssel erőteljesebbé válik. A gyimesi havasokról valószínűleg nem nagy időbeli különbséggel festhetett két kép közül az első még jobban figyelembe veszi a táj valódi monumentális formáit. A másodikon a képalkotás tovább megy, átformálja a nagyvonalú részleteket is. A közel és távol még néha fölvetődik, de az erővonalak ritmusa kiegyenlíti, egy képi dallamba foglalja őket. Egyik erdélyi utamon egész tekercs — sajnos tönkrement — színes diafilmet szántam arra, hogy a tájból Nagy István kompozíciókat fényképezzek. „Csak” annyi történt hát, hogy amiként a reneszánsz megláthatta a toszkán tájat, a barbizoniak erdejüket, Gauguin Tahitit, Nagy István feltárta Erdély archaikus, pentató-16
