Kőhegyi Mihály - Solymosné Göldner Mária: Madaras története az őskortól az újratelepítés befejezéséig, 1810 - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 22. (Baja, 1973)
Az őskortól a török korig
szarmata temetőt és kora Árpád-kori települést tártak fel a régészek 1952-ben.15 A Madaras-Halmok szarmata temetőjének területén ugyancsak XI—XIII. századi szórt (tanyaszerű) település nyomai és a hozzá tartozó temető került napvilágra. A Kígyós patak melletti ártérből szigetszerűen kiemelkedő domb délkeleti lejtőjébe ásták bele az igen kicsi, 253x322 cm alapterületű házat. Belsejében téglalap alakú lyukakat találtunk. Ezekbe a munkagödrökbe tették lábukat a ház lakói és a padlóra ültek.16 A félig földbesüllyesztett csőszkunyhószerű építményben azonban csak ritkán, nagy hidegek idején tartózkodtak. Ottó freisingi püspök, aki 1147-ben, tehát a honfoglalás után két és fél századdal utazott keresztül Magyarországon, még arról ír, hogy városaikban sok nádház, kevés faház és még kevesebb kőház van, mivel ők (mármint a magyarok) mindezt megvetik, a nyarat és az őszt inkább sátrak alatt töltik.17 Ha a városokban így volt ez, mennyivel inkább a falvakban. A madarasi lakóházról lecsurgó vizet a ház körül téglalap alakúan ásott árkok vezették le az esővizes kútba. Ez a víz azonban nem lehetett elegendő, mert a domb oldalát még két árokkal körbevették és a lezúduló esővizet is ebbe a kútba vezették. A több ezer liter csapadék összegyűjtésére alkalmas kúthoz földbevájt lépcsők vezettek. Megtaláltuk a sütésre, főzésre szolgáló kemencéket is. A cipóformájú kemencéket a földbe vájták, aljukat törött cserepekkel kirakták és lesározták. A darabokra törött cserepek hosszabb ideig tartották a meleget és sütéskor egyenletesebben adták vissza azt. A kemence szájának irányában gyakran kikopott a sározás — itt vetették be a kenyeret —, de ezt gondosan kijavították az asszonyok. Amikor azután az esővíz és a sorozatos tüzelés mégis tönkretette a kemencét, s az felülről beszakadt, újat kellett készíteni. A tüzelésre nagyobb gödör szolgált, hiszen a kemence szája 60—80 centire a föld felszíne alatt volt. Ezekből a gödrökből lehetett befűteni. A mai pékkemencéhez hasonló kemence-előteret nem adták fel, hanem — sok munkát megtakarítva — más irányba bevájva újat készítettek. Ásatáskor 2—4 kemencét is találtunk egymáshoz közel, de ezek együtt sohasem voltak használatban. A szabadtűzön cserépbográcsban főztek. Ennek alakja teljesen megegyezik a környéken mind a mai napig használatos rézbográcsokéval. A legszebb három cserépbogrács éppen Madarasról került a bajai múzeumba. A környék legnagyobb Arpádkori-középkori temetőjét a Telecskai-dombok Sárgapart nevű részén tárták fel. A Kígyós mindkét
