Kőhegyi Mihály - Solymos Ede: Észak-Bácska földrajzi nevei Pesty Frigyes kéziratos Helynévtárában - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 21. (Baja, 1973)

A Duna ezen ága Szent-János külvárostól mintegy 500 lépésnyire foly ki az anya-folyóból, s’ fél kört képező kanyarulatban ereszkedvén a város alá, nyugatról a Pandur sziget s’ keletről a bajai partok által képezett ágyában, körülbelül két órányi távolságra folyván, a szomszédos Szeremlye falun alól ismét az anyafolyóba omlik.

g. ) A várostól mintegy órányi távolságban létezik az úgy nevezett „Vodicza” magyarul vizecske. E helyen ugyan is ISIIik évben egy kápolna építtetett, a szent szűz tiszteletére, hol évenként Kisasszony napján, messze vidékekről is összegyűlt nép szokott búcsút tartani. — Nevét azon forrástól nyerte, mely közvetlenül a kápolna mellett emelkedő dombokból, diszesen készült csurgón át foly a nem messze buján termő nádas és ingovány közé.

j. ) Erdeje csak az egy nagy Sumár, a várostól mintegy másfél órányira, melyet többek állitása szerint hajdan aranyos erdőnek hívták, de a dalmaták által mai neve lön átalánosan elfogadtatva.

h. ) A sugovicza partjától kezdve, a város felé benyúl, mintegy 200. őlnyi hosszúságra, a körülbelül 20. őlnyi széles s’ tiz öl mélységű „Szurdulia”, egy oly földszakadás, melyet átalánosan a Duna hajdani ágyának tartanak. — A partjait képező dombokból jelenleg is annyi viz szivárog hogy a szakadás fenekén kis patak folydogál s’ maga a mintegy 8—10 ölnyi fenék is sáros vizenyős földből áll, mely csak szorgalmas tőltőgetés után használtathatik veteményes kertnek.

k. ) 1840 lk évig, vagyis a Baja városát végképen elhamvasztó szerencsétlen tűzvészig a Sugovicza partján lenézve a viz tükrére egy sor ház állott, mely „Provália” magyarul düledékeny — dalmát név alatt volt ismeretes. Az érintett tűzvész után városunk szabályoztatván, ezen házsor fel nem építtetett, annyival is inkább, mert a Sugovicza partja azon a helyen folytonosan szakadozott s’ jelenleg már nyoma sincsen. Az utolsó ház mintegy 15 évvel ezelőtt bontatott el miután az is már a Sugovicza medrébe készült leomlani.

l. ) Baja városától délnek mintegy másfél órányira van az úgynevezett „Pacsia-bara”, magyarul „Kacsa viz.” A régibb időben e helyen, kacsavadászatra igen alkalmas tó volt, mely körülménynek köszönheti nevét is. — Jelenleg a tónak nyoma sincs, de helyette ott áll a „pacsabarai” csárda, mely az előbbeni időkben, különösen a vadászok által sokszor fölkerestetett, most azonban az idők változtával ritkán fordul meg a vendég benne.

m. ) A fennebbieken kívül Baja város történetére s’ a benne és körülötte létező hely nevekre nézve több említésre méltót alig találhatunk. — Egyszerű oka azon körülmény, hogy a város históriai

20