Bernshütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 20. (Baja, 1972)
Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években
századok egymásutánjában ez a pálya inkább szabálytalan hullámvonalhoz hasonlítható, ami azt jelenti, hogy egy ma elavuló név bizonyos idő elteltével újra divatossá lehet, majd ismét elavulhat stb A táblázatunkban közölt nevek — még a következetesen első helyen szereplő Mária is — valamilyen irányban mozognak: gyarapodnak vagy fogynak, divatosodnak vagy elavulóban vannak. Mindegyik vetülete az egyes névadók által kialakított végső véleménynek: számomra szép; ugyanakkor függvénye a névadásban közrejátszó számtalan indítéknak. Ez utóbbiakat keresve 1966-ban száz bajai gimnazista leánynak tettük fel a kérdést: „Melyik a legszebb magyar leánynév?’' A névadás sokféle indítékának érzékeltetésére idézünk a válaszokból. 1. A különlegesség, a szép hangzás igen gyakran szerepel a névadási indítékok között (zárójelben közöljük a választó keresztnevét) : Annabella (Erzsébet): „Azért választom ezt a nevet, mert szép és kellemesen dallamos.” Prudence (Etelka) : „Azért szeretnék Prudence lenni, mert az nem mindennapos név.” Éva (Sarolta) : „Sarolta így magában, becézve is hidegen hangzik. A Sárika idősebb korban gyerekes, bizonyos hangsúllyal gúnyos.” Krisztina (Mária) : „Szerintem rendkívül szép hangzású név. Különösen azért tetszik, mert nem lehet csúfnevet képezni belőle, mint a Máriából. Pl.: Maris, Marcsa stb.” 2. Gyakran szerepel a névválasztás indítékaként valamilyen irodalmi alkotás hőse, vagy egy ismert, neves személy: Júlia (Zsuzsanna): „Szép, komoly név, sohasem lesz elavult, mint Malvin stb. Shakespeare tragédiája halhatatlanná tette.” Szabina (Éva): „Olvastam egy beat-regényt. A regény női főszereplőjét hívták Szabinának.” Nicolette (Györgyi) : „Nemrég feltűnt, híres francia énekesnő, és ha már a hangját nem, legalább a nevét szeretném örökölni.” 3. Egy érdekes példa az ún. beszélő névre, amely viselőjét köznévi jelentésével hivatott jellemezni : Szerénke (Márta): „Ez a név nagyon illik rám.” 4. A vezetéknévhez való igazodás is fontos követelmény a keresztnévvel szemben: Éva (Erzsébet): „Azért lenne jobb az Éva, mert a vezetéknevem is hosszú, Erzsébet is az.” 10