Bernshütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 20. (Baja, 1972)

Névadási szokások Észak-Bácskában az 1960-as években

5. S végül a leginkább esetleges, a naptárhoz történő igazodás példája:

Dorottya (Erzsébet) : „Ezen a napon, Dorottya napján születtem.” (Ez az indíték bizony nem vezetett a legszerencsésebb névhez: Csokonai a Dorottya nevet alighanem hosszú időre humoros tartalommal telítette.)

Példáink természetesen nem jelzik a névadási indítékok mindegyikét. Nem szerepel itt a névörökítés szándéka, a magyar nemzeti nevek keresése, a meghatározott személyhez kötődő érzelmi kapcsolat stb. Ezekre igen szép példákat közöl Grétsy László.13 Az egyes választott nevekről közölt vélemények azonban bizonyára tanúsítják, hogy megítélésük erősen szubjektív. Szükségszerűen vannak olyanok, akiknek a fenti nevek közül egyik-másik nem tetszik, vagy esetleg másikra adnák szavazatukat. A ma oly divatos Anita sem szimpatikus mindenkinek, s bár az Ilona kevesebb névadónak nyerte meg a tetszését, van, aki ma is a legszebbnek tartja. A divatnevek mögött a névadóknak csak viszonylagos többsége áll, de mert ez a többség mindig kialakul, újra meg újra megszületnek az egy-egy adott területre és időszakra jellemző divatnevek is. Nálunk 1970-ben ilyennek tekinthetők az Erika, Zsuzsanna, Ildikó, Anikó, Anita, Andrea, Csilla. Kiemelésük egy-egy periodikusan tagolt, s éppen ezért viszonyítási alappal rendelkező névstatisztikából aránylag könnyű feladat: „A divatos, közkedvelt nevek száma — míg csak el nem éri virágzásának tetőfokát — természetesen egyre növekszik” — írja Büky Béla.14 Kiegészítenénk ezt azzal a megfigyelésünkkel, hogy a valóban divatos név — amely távolról sem azonos a leggyakoribbal — nagyon ritkán örökíti tovább a szülők valamelyikének a nevét (a felsoroltak esetében az arány: 431:9). Ez is igazolja, hogy a divatnév mögött mindég ott áll az újdonság igénye.15 Az elmondottakból következik, hogy a gyakorisági listán előkelő helyen szereplő név is lehet elavuló, ugyanakkor egy-egy ritkábban adományozott is magában hordozhatja a divatossá válás lehetőségét, feltételeit. Például 1959-ben és 1962-ben a Csilla nevet csak két-két gyermek kapta területünkön, de lényegében már ekkor is rendelkezik a divatos név erejével, hiszen 1966-ban hat, 1970-ben pedig már tizennégy szülő adja gyermekének.

Az újdonság iránti igénnyel, a nagyobb választékosságra törekvéssel függ össze az a tény is, hogy a névadók egyre több nevet használnak fel a teljes névanyagból. Ennek következtében az egyes nevek átlagos megterheltsége fokozatosan csökken. E jelenséggel párhuzamosan csökken a 15 leggyakoribb névhez kapcsolódó név-11