Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)

1870-ben kapott postát, 1912-ben vasútat. Egy 1925-ös felmérés szerint akkor lakóinak száma 3100 fő volt, a házak száma 676. Tanyán éltek 250-en. Határa 7640 khold, amiből szántó 4987, rét 1144, legelő 557 és szőlő 411 khold. Az egész földterület kis- és törpebirtokosok közt oszlott meg, nagy- és középbirtok nem volt. Az állatállomány ekkor 482 db ló, 887 db marha, 1713 db sertés és 928 db juh. Van 10 kocsma, 2 asztalos, 7 cipész, 3 bognár, 4 kovács, 5 szabó. Fő termény a tengeri a sertéstartás miatt. A kevés munkaalkalom miatt a püspökpusztai uradalomba járnak dolgozni. Van orvos, állatorvos, hat tanerős iskola, zárdaépület kalocsai nővérekkel, óvoda.4

A földosztáskor 600 család kapott földet, 1950-ben 4 termelőszövetkezet alakulásával tsz községgé lett. 1965-ös adat szerint 1108 példányban járt különböző sajtótermék, a könyvtárnak 410 beiratkozott olvasója volt, 540 rádió, 434 vezetékes rádió és 85 televízió készüléket tartottak nyilván a faluban. Azóta ezek a számok még emelkedtek. A vasúton kívül évről-évre több autóbuszjárat köti össze Dávodot Bajával.

GYERMEKKOR

A csecsemő részére még századunk első két évtizedében is házilag varrtak kisüngöt, féketőt. A pelenkát rongyokból repegették, régi vászonüngből, pöndölökből. Vevett (vásárolt) pelenkának hírit sem hallották, de a rongyok beszegésével sem bajlódtak.

Minden reggel megfürösztötték a kicsikét teknőben, szappannal. Hintőpor nem volt, hanem a füstösből (nyitott kémény aljából) késsel kapartak fehér fődet, azt jól összedörgölték, azzal hintették be. Fehér földnek azt az agyagot nevezték, amivel a konyha falát szokták besimítani.

A köldökére zsíros ruhát tettek, aztán széles, hosszú gyolcs fáslival befáslizták a hasát és kinyújtott lábait, egész a bokáig. Ott kötötték meg a fásli végén levő madzagot. „Minél szorosabban. Ügy állt benne, mint a vasba, két hónapos koráig.” „Négy hónapig volt pólába, a keze be volt téve.” A póla sarkos volt, négyszegletes vánkos. Ünnepre fehér, hétkeznapra rózsaszín huzatba tették. Sifonból varrták vagy varratták.

A pólakötő szőrmadzag volt. Boltban árulták, volt zöld, kék, rózsaszín. Mindenki olyan színűt vásárolt, amilyen tetszett neki, nem nézték, gyerőknek lesz-e vagy lánynak.

6