Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
Dávod Bács-Kiskun megye déli részén a Ferenc csatorna partján fekszik. Neve — különböző változatokban — már a XIV. sz.-tól előfordul az oklevelekben. Magyar lakossága a török idők alatt elmenekült vagy elpusztult, helyükre szerbek szivárogtak be. Cothmann telepítési kormánybiztos 1763-ban ezt írja Dávodról: „ .. .múlt év óta. . .csak ezen helységbe már 109 magyar család költözött be a felső vidékekről s pedig nagyobbrészt igavonó marhával ellátva, s e helyet annyira megtöltötték, hogy a kevés még itt lévő rácokat. . . Stanisith puszta egy részére kellett átvinni. Megjegyzendő, hogy ezen község elegendő földterülettel bír, s még több is lehetne, ha az itteni mocsáros terület kiszáríttathatnék. Minthogy pedig az itteni lakosok a nádasból sok pénzt szereznek, és a nád a tűzifa hiányát is pótolja, továbbá, hogy az ideözönlő sok magyar a halászatból is hasznot húz, alázatos véleményem az, hogy e nádasok és mocsarak kiszárítása egyelőre még elhalasztassék, míg nem talán a szántóföldek elégtelensége mást nem tenne szükségessé.”1 Fényes szerint Dautovának 1837-ben 2553 lakosa van, földjei homokosak, legelője sok. Erdeje a Duna mentében bőséges. Szöllös kertek is vannak.2 50 évvel később ilyen jellemzést olvashatunk: „A dautovai férfi általában magas, szikár csinos arccal, míg a nők kevesebb kellemmel bírnak. Szorgalmára nézve jelenleg dicséretet érdemel, nem így a múltban, midőn még a földművelést sem kedvelte, minek következése lett, hogy földjeik jórészt a szorgalmasabb csataaljai németek, illetve svábok kezére került. Míg most földjét alig adja el valaki, a szegényebb]e pedig az egész vidéken keresett munkás, kik ezenfelül szorgalmas selyemtenyésztők is. A külső tisztaságra sokat ad. Házaik szép fehérre meszeltek, konyháikban pedig csillog az edény, mit ők ott mintegy díszítésnek is tartanak, udvaruk rendes, tiszta. Az építkezésnél most már gondot fordítanak az egészséges lakásokra is, dacára hogy a nép jómódúnak nem mondható, valaminthogy a jó evésre is sokat ad. Étkeit ízletesen készíti el, az úgynevezett igazi magyaros zamattal. Kár, hogy lassanként — bár közel sem oly mértékben, mint a szomszédos sokac községekben — ráadja magát az egészségtelen pálinka ivásra.”3 5
