Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
cserépedények voltak. A vajat fa köpülőben köpülték, s ha sok volt, s nem tudták értékesíteni, kisütötték, cserépfazékban tárolták. Pénteken, böjtben azzal főztek. A tejesköcsögöket köcsögfára borították. Ez egy oszlop volt, körben álltak a beerősített facövekek. Az 1910-es években kezdődött a csarnok, akkor már odavitték a tejet, nem kellett a sok köcsög, a vajat is készen vették, vagy otthon köcsögben, dunsztos üvegben rázták össze. A jobbmódúak 100 kacsát, 40—50 libát tömtek egyszerre, s azokat kereskedőknek adták el. A kotlóst valamikor a szobában az ágy alatt ültették, még tüzeltek is rá, hogy a tojások jobban átmelegedjenek. Volt, hogy január 6-án már keltek. A korai csirkét tartják a jobbnak. Májusi tojást nem szabad elültetni, mert akkor hullik az agárca virága, az akkor ültetett csirke is elhullik. A holdtöltére kelt csirkéből kevesebb pusztul el. Szentgyörgy nap előtt nem adnak el kotlós alá tojást, mert azzal elvinnék a hasznot a házból. Ültetéskor a tojást a gazdaasszony kötényéből rakják a tyúk alá, hogy tyúkok keljenek. Ha kakasokat akarnak, a gazda kalapjából szedik ki a tojásokat. A főzést az anyós végezte a menyecskék segítségével. ,Annyi cselédre egy asszony nem is győzte volna.” Elsősorban a kisgyermekes menyecske maradt otthon. Hétköznap csak vacsorát főztek, mert nappal a család kint dolgozott. A lányokat odahaza nem tanították meg főzni, azt a napúk mellett sajátították el. „Nem tudtam és semmit, egy krumplipaprikást se. Elmentek az ipamék Sükösdre Anna napi búcsúra, otthon maradt az új menyecske, az új ember, meg akkora öccse mint én. Nem tudok főzni, mi lesz ? De helbemaradtunk mindjárt, mert a fiúk tudtak.” „Főzni, kit mikor rászorított a sors. Akinek talán voltak olyan szülei, az megfőzött, ha idősebb volt a lány is, rászorították. Engem nem szorítottak, 15 éves voltam, mikor férjhezmentem. Otthon is, napam is megmutogatták. Nem voltak ilyen kirántott húsok, meg fasért húsok. Volt kácsahús, megsütötték, disznóhús, megfőzték. Ünnepen leves meg paprikáshús volt. Halat nem olyan gyakran ettünk. Árulni lány koromban nem nagyon árultak, hanem jártak halászni. Voltak akkó ezek a vizek. Mentek oda halászni, olyan gyönyörű halakat hoztak, tolóhálóval, meg tettek le varsát. Nekünk is volt a Tüskésben, meg lett a csapolási árok, akkó vót az öcsémnek is varsája, avva elrekesztették, körösztülérte, akkó a tolóhálót meg húzták, a halnak oda köllött szorulni utóvégre. Nagy törpéket, tenyér-30
