Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
„Azelőtt függtek a szülőktől, meg apóstól, anyóstól. Amit parancsoltak, azt meg kellett csinálni.” A fiatal házasoknak külön vagyonuk, pénzük nem volt. Amit a lakodalomban összeszedtek mosdatásból, virágpénzből, azt félretették, esetleg kaptak az első évben egy-két hold földet, annak a termése is az övék volt. Ha ebből összejött annyi, vettek egy borjút, s azt már a közösből nevelték. Az így gyűjtögetett pénzt arra az időre tartogatták, hogy különköltözéskor legyen mivel megindulni. Egyébként a családi birtokon dolgoztak vagy napszámba jártak, s a keresetet az öregeknek adták át. Ebből fedezték az egész család szükségleteit. „Mikor meg volt az aratás, meg a cséplés, az öregek adtak el egy kis gabonát, akkó adtak annyi pénzt a menyecskének, amiből vehetett egy vagy két öltözet dolgozó ruhát, meg lábbelit az elszakadt pótlására. Ünneplőt soha nem kapott, az volt, amit otthonról hozott.” Farsangkor, lakodalomkor kaptak egy pár forintot, hogy ne a magukét költsék. Ha jó volt az anyós, év közben is hozott a menyecskének egy-egy ruhadarabot. Ha piacolt a menyecske, abból ő nem kapott, elszámolt a pénzzel az anyósának. Az anyós főzött otthon, a menyecskék a földeken dolgoztak. Kapáltak, markot szedtek, sarokkal vetették a kukoricát „ment az eke körű-körű, szántott, az asszonyok utána, sarokka lögdösték be a kukoricát.” A kevésföldűek, nincstelenek Püspökpusztára vagy a nagyobb gazdákhoz jártak napszámba, részaratásra. A napszámos kosztot is kapott. A marokszedő a reggelit és az uzsonnát a kaszásgazdájától kapta, aki ennek fejében egy mázsával több gabonát kapott. A marokszedők reggel négykor kezdték a kötelet készíteni, amikor a gabona még harmatos volt. 8 órakor reggeliztek kenyeret, szalonnát, hajába krumplit vajjal. Az ebédet és a meleg vacsorát — birka vagy marhapaprikást — az uradalom adta. Odahaza a baromfi és a disznók gondozása volt a menyecskék feladata. A teheneket, lovakat a férfiak gondozták, de a fejés asszonyi munka. Emlékezet szerint csak bádog fejőkét használtak. A tej feldolgozásánál csak segédkeztek az anyósnak. Régente köcsögökbe szűrték a tejet, és tejfelt, túrót készítettek belőle, amit a helyi piacon értékesítettek. A leszedett tejfelt fölöző fazékba öntötték. Ennek alján fadarabbal bedugott kis lyuk volt. Itt engedték ki a leüllepedő savót. Az általunk látott fölöző fazekak két fülű, zöldmázas 29
