Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)

otthon, a lányéknál pedig nem volt munkaerő. Ilyenkor a szülők megegyeztek. A vő sorsa általában nem volt irigylésreméltó, mert felesége családjában nem sok szava volt, még annyi sem, mint otthon, a munkából viszont kijutott.

A 30-as évekig 4—5 menyecske is volt egy-egy háznál az öregekkel közös háztartásban. Az öregek a szobában aludtak a gyerekekkel és nagylányokkal, a házastársak a ló és marhaistállóban, vagy a gangon a szúnyogháló alatt. A legények ugyancsak az istállóban, „ott volt a helük, nem tudták, hogy mikor mennek haza”. „Nagy szobák voltak, aki nem fért benn éjszaka, azok mentek az istállóba aludni. Akinek már nagyobb volt a családja (gyereke), azok ott. Deszkábú csináltak ágyat. Vót két istálló is, mert sok jószág vót. Az első szobában is aludtak, nem vót még parádés szoba. Lány koromban (századfordulón) már vót első szobánk. Mink is vótunk, 11 családja vót az anyánknak. Vót a szobában négy ágyunk, egy a ládában aludt az ajtó mögött, meg a kemencénél a kuckóban. Az ágyban apám, anyám, nagyanyám, meg gyerekek öten-hatan, ketten egy ágyban.” A házastársak még egész idős korban is együtt aludtak.

Ha valamelyik menyecskének kisbabája volt, az is a szobában aludt. ,

Alváshoz a felső ruhát levetették, ingben, pöndölben, az alsó testi ruhában feküdtek le.

Nemcsak a földdel bírók, de a napszámból élő családok is együtt maradtak.

Az asszony keedezte a férjét. Ha az iskolában tegeződtek is, amikor már mulatni jártak, keedezte a legényt, aki viszont tegezte a lányt, illetve feleségét. Az asszony csak akkor mondta . az urának, hogy: te, ha veszekedett. „Azzal sértette meg.”

Férjének szüleit ipának, napának, idősebb férfi sógorát öregbik uramnak, a fiatalabbat kisebbik uramnak szólította és keedezte. A menyecskéket, ha nála idősebbek voltak, asszonyomnak nevezte, a fiatalabbat nevéről és tegezve szólította. Egy-két év kor különbség már elegendő volt a keedezéshez. Férje nővérének a férje volt a sógor.

A menyecskéket az anyós dirigálta, ö tett köztük igazságot. Ha valamelyik hibát vétett, a napa „fejbeütötte, de nem mehetett haza panaszra, mert otthon azt mondták neki: az uradda megeskütté, neked ott a heled. Ha az urad nem mén el, te sem mehetsz el.” „Szót köllött foganni a napámnak, ha olyan nagy pofám lett vóna, hogy aszontam vóna, hogy jó van, vagy ajjaj ! Csak inkább ríttam, de vissza mégse nem szótam.”

28