Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
jukat viselik. Ha meggondolják, ünnepre is parasztosan öltöznek, míg ruhatárukat el nem hordják. Sokat vitatkoznak, melyik a drágább. „A mi ruhánk az olyan, hogy hordhatnánk 50 éven keresztül is. A szűk ruha nem drága, de ha valaki csinosan akar járni, nagyon sok. Akkor már kell venni kabátot is.” A kivetkőzöttek azzal érvelnek, hogy a régi viselet is nagyon drága, egészségtelen, és azok, akik viselik, ugyancsak felveszik a városi holmikat hozzá. A kivetkőzéssel a hajukat is levágatják. A községben három női fodrász van, s nagyon sok a munkájuk. „Szórakozása akkor volt a nagylánynak, de most nincs, különösen falun. Városon van, de falun nem nagy szórakozás van.” Figyelemre méltó ez a vélemény. A mai fiatalokat anyáik, nagyanyáik szórakozásmódja már nem elégíti ki, az új formákat pedig még nem találták meg. Ahogy kijárták a hat osztályt a lányok, ősszel már fonyókázba jártak. Mindszent körül szedték a garast, hogy kibérelhessenek egy szobát valamelyik magányos öregasszonynál. „Akkó nem adta ki zsöllérnek, mert megkapta ugyanazt a pénzt abba a két hónapba, mintha egy évre kiadta volna egy zsöllérnek, akit egész évben kerülgetett volna. Ezek az öreg cselédek az első szobát adták ki, ahonnan minden ki volt hurcolkodva, csak a banyakemence vagy spórhelt volt benne. Készített be a gazdasszony téglákat, arra vittünk deszkákat és körülraktuk. Ki volt adda, hogy ki mikor mennyi fát visz, avva a gazdasszony fűtött. Vittünk olyan kis székeket, amit a lábunk alá tettünk, de még jobban annak az alkalomnak, hogy a legényeknek legyen hol ülni. Betették a szoba közepére, a legények oda ültek.” Minden utcában volt 2—3 fonóház, egybe-egybe 25—30 lány járt. Első este mindenki megválasztotta a helyét, s mindig oda ült. Szombat este kivételével minden nap mentek. Hétköznap fél hat, hét óra körül, ki hogy tudott hazulról elszabadulni. Egy nyolcas lámpánál fontak rokkával, síingeitek, horgoltak, készítették az ágyhuzatot. Beszélgettek, danoltak. Vittek 2—3 cső kukoricát fejenként, meg pár darab fát, a háziasszony megfőzte, s várták vele a legényeket. Vasárnap már ebéd után mentek a fonóba, s onnan lé tárnára. Arról hazamentek, átöltöztek, pár falatot ettek, s mentek vissza. Ilyenkor körbeálltak, táncoltak lassút, frisset, énekre vagy hermonikára. Hétköznap a munka mellett játszottak is. Kútbaesőske és párosi volt a két állandó játék. 15
