Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávodon - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 18. (Baja, 1971)
A kútbaesőskénél az ajtó melletti sarok volt a kút, egyik legény, a lafatyos, csomót kötött a zsebkendőjére, azzal megcsapta azt a lányt, akit a kútbaesett legény megnevezett. A lány odament, megcsókolta a legényt és helyetcseréltek. Ö egy másik legényt hívott. így ment körbe a játék. Ha megunták, körbeálltak, egy legény középre leült. A lafatyos azt mondta: fordulj bóha. „Addig nem fordulok meg, míg ez meg ez a lány meg nem csókol.” így a lány maradt a körben, s ő hívott egy legényt. A párosinál mindenki párt választott, aztán az egyik azt mondta: „Nem tetszik a párom, összevesztem vele, cseréljünk”. Az új párral persze megint megcsókolták egymást. A fonóház 8—9 óráig tartott. A szülők szigorúan vették, hogy a megadott időre a lányok otthon legyenek. „Az én testvérem, mikor egyszer elkésett, áztatott kötélből kapott, awa verte édesapám. Ha nem tudod lányom a nyóc órát, akkó majd én tudom !” A fonó karácsonyig vagy farsangig volt. A 20-as években a fonónak ez a formája már nem divatozott, a lányok családokhoz jöttek össze öten-hatan. A 30-as években ez is elmaradt. Farsangra a legények szerveztek újabb szórakozási lehetőséget, a bandát. A fonóházakat farsangra a bandák vették ki, 25—30 legény állt össze egy bandába, ők fizették a bérletet. Farsang előtt két héttel már mindenki meghívta a bandáslányt. A lánnyal megbeszélték, úgy mentek el a szülőkhöz: „Jóska bácsi, elengedi-e velem a Verkát bandába ?” Szülői engedély nélkül nem mehetett volna el. A 12—14 éves lányokat már hívták. A lány viszont köteles volt azzal menni, aki elsőnek hívta, vagy egyáltalán nem mehetett. Farsang három napján csak azzal táncolhatott, aki hívta. Ha mással ment volna el, kitáncoltatták. Néha a legények megegyeztek egymásközt, hogy bandáslányaikat kölcsönösen megtáncoltatják. A bandázás sokba került a lánynak, mert bandáskendőt kellett adnia. Egy tiszta fehér slingelt kendőt és egy színessel hímzettet. Versenyeztek, ki ad szebbet. A legény egy kis cukorral, naranccsal viszonozta, és ő fizette a mulatságot. Amelyik lány maga nem tudta elkészíteni a kendőt, az mással varatta, s ez elég drága volt, 15—20 pengőbe került egy-egy zsebkendő. Farsang előtt két héttel szombaton hívták meg a lányt, vasárnap már mentek táncolni. Reggel 10 órakor, mise után már elkezdődött, délben hazamentek ebédelni, délután folytatták. Vacsorára megint hazamentek. A legények felváltva látták ven-16
