Bernschütz Sándor et al.: Névadási szokások Baján 1896-ban és az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 17. (Baja, 1970)
Bernschütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Baja keresztnévadási szokásai az 1960-as években
kerül a leggyakoribb férfinevek közé. Fokozatosan tömegnévvé alakulnak, s együttesen képesek az egyes névanyagokban szereplő személyek 40—50 %-át is magukhoz vonzani. így például az 1700—1701-ből származó kalocsai keresztelési anyakönyvben messze k’magasló százalékaránnyal (26%1 találiuk az első helyen az István nevet. Ugyanitt János az 5. (8%), Ferenc pedig a 6. (4%\ A XVIII. században e jelenség másutt js megfigyelhető. Haidú Mihá’y Patak és Dejtár községek 1770—1784 közötti anyakönyvi adatait feldolgozva úgy látja, hogy a három leggyakoribb név a János, István. József, s hozzájuk a személyeknek löbb mint 50 %-a kötődik (Nvr. 91:294). Az öt név Baián még 1896-ban is magához kapcsolja a névalanyok 43%-át. Büky Béla az 1895—99 közötti évekre és Budapestre vonatkozóan a József (7,52%\ István (4,41%), Ferenc (4,25%), János (4,19%) zárt sorrendet állapítja meg. Tömegnév jellegüket éppen századunkban veszítik el. Gyakori előfordulásuk ellenére ma már egy'k sem igazán divatnév. Különösen szembeötlő a Ferenc listánkon, Budapesten, sőt országosan is jelentkező igen erős viszszaszorulása. Az 1896-ban elfoglalt 3. helyéről 1966-ban a 13. helyre esett vissza anyagunkban (Budapesten 1967-ben 10., az országban 9.). Egészítsük ki a névre vonatkozó megállapításainkat még egy ténnyel: összesített adataink szerint (1959 + 1962+ 1966) 21 gyermek kapta e nevet, amely 19 esetben egyúttal az apa neve is. Rendkívül magas százalékban öröklődik tehát. Hasonló megfigyelést tehetünk a János, József, Sándor nevek esetében is, amelyek bár lassabban vonulnak vissza, de ugyancsak igen magas százalékban öröklődnek. 1966-os adataink szerint János 9:7, József 14:12, Sándor 9:8 arányban (durván 80—90%) az apa neve is. Példáink nyomán úgy látjuk, hogy egy-egy név örökíődési mutatóit az elavulás illetve divatosság megítélésében fogalmi kritériumnak tekinthetjük. „A divatos, közkedvelt nevek száma — míg csak el nem éri virágzásának tetőfokát — természetesen egyre növekszik; — írja Bükv Béla —, ezzel szemben az e’avult, ódivatú nevek száma csökkenő tendenciát mutat” (A fővárosi keresztnévadás hatóerői. 22). A fentieket kiegészítenénk azzal, hogv a valóban divatnév igen kis százalékban (legfeljebb 1Ö—20 %) örökíti tovább valamelyik szülő nevét, img az elavuló név rendszerint igen magas (60—100 %) százalékaranyban öröklődik. Vonatkozik ez a női nevekre is. A lassan elavuló Mária például 1959-ben 15:8, 1962-ben 11:6, 1966-ban 13:5 arányban, Erzsébet pedig 15:7, 8:3, 3:2 arányban öröklődik, míg a divatossá váló Anikó útja 4:0, 8:0, 9:0, tehát növekvő tendenciája mellett egyszer sem szerepel az édesanya neveként. (A 23
