Bernschütz Sándor et al.: Névadási szokások Baján 1896-ban és az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 17. (Baja, 1970)

Bernschütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Baja keresztnévadási szokásai az 1960-as években

női nevek esetében az 50 % körüli százalékarány már igen magasnak számit, ugyanis a nők fokozottabban törekszenek a névdivatban a szokásostól való elszakadásra.) A vidéki falvak, községek, kisvárosok anyagában a nagy számok törvénye nem érvényesülhet, hiszen eleve korlátozott névanyaggal vagyunk kényte'enek dobozni, ezért a tendenciák holrejtve maradnak, hol pedig viharos erővel jelentkeznek. Az esetlegesség tartománya meglehetősen széles, s ide tévedve már áltendenciák és áltörvények útvesztőjébe tévedhetünk. Hasznos tehát, ha minél több megszorítás alapján jelöljük meg egy-egy név helyét a névanyag egészében, és határozzuk meg mozgásirányát.

A jelenség arra is figyelmeztet egyébként, hogy a gyakorisági listán előkelő helyen álló név is lehet e^vuló, a ritkán jelentkező név pedig már potenciálisan igen divatos. Ennek megítélésében segít az öröklődés arányának vizsgálata. Az 1898— 1966 között elavuló férfinevek: Lajos (1896-ban 6.), Antal (7.), Mihály (8.1, Gyula (9.1, András (10.), Béla (11.), Pál (13.1, Mátyás (14.), Dezső (15.) mindegyike gyorsabb vagy lassúbb ütemű gyérülés elszenvedője a hatvanas években, s ugyanakkor igen magas százalékban öröklődnek is. Például Lajos csökkenési tendenciája 1959., 1962., 1966. sorrendjében ilyen: 7 (3,60u/o\ 4 (2,22 %). 3 (1,60%), az öröklődés aránya pedig: 7:6, 4:3, 3:3; Antal: 6 (3,09%), 5 (2.78%), 5 (2,77%1; az öröklődés aránya; 6:4, 5:3. 5:5. Béla és Mihály esetében átmeneti számszerű és százalékos növekedés tapasztalható, a név öröklődésének tendenciája azonban erős marad, s éppen e tény óv meg bennünket egy ilyen téves következtetéstől: növekvő tendencia, tehát divatosodó név. A budapesti adatok e nevekkel kapcsolatban — az András kivételével, amelynek előfordulási aránya ott nőtt a századvéghez viszonyítva — megerősítik megállapításainkat, s jelzik, hogy e neveink a fővárosban, sőt országosan is tapasztalható csökkenési tendencia szenvedő részesei.

Az 1896-os névanyagból a XX. század folyamán tartósan kiesett 23 férfinév. Ezeknek többségét ma már igen elavultnak, vagy éppen humorosnak érezzük: Aladár, Alajos, Albert, Elek, Oszkár, Samu. Egy részüktől történelmi ismereteink és emlékeink alapján joggal idegenkedünk: Adolf (Hitler), Ottó (Habsburg). Kiesett névanyagunkból a délszláv nemzetiség által használt Dusán is.

II. Az eddigiekben azt vizsgáltuk, hogy az 1896-os esztendő leggyakoribb nevei merre mozdultak el a divatskálán, s noha többször utaltunk a bevezetőben jelzett 1959-es, 1962-es, 1966-os évekre, adósok maradtunk ez évek névanyagának, vala24