Bernschütz Sándor et al.: Névadási szokások Baján 1896-ban és az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 17. (Baja, 1970)

Bernschütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Baja keresztnévadási szokásai az 1960-as években

sorrendben, vagy éppen miért kényszerül távozásra egy-egy adott, földrajzilag körülhatárolt nyelvi közösség névanyagából. A statisztika módszerei biztosabban jelzik a változásokat, a nyelvi közvéleménykutatás — egyéb módszerek mellett — biztosabban magyarázza a változások okát. A két módszer együttes alkalmazása adja a legteljesebb képet.

E kis kitérő és a három biztosan öröklődő név vizsgálata után térjünk vissza az 1896-os és az 1966-os évek anyagához ! Táblázatunk érzékelteti a két év névátfedését, nem mutatja azonban az 1896-ban leggyakoribb tizenöt név közül a kiesőket. Ezek tehát: Ilona (1896-ban 2.), Katalin (4.), Julianna (5.), Margit (6.), Erzsébet (7.), Rozália (8.), Juliska (9.), Mariska (10.) Terézia (11.), Magdolna (13.), Berta(14.), Borbála (15.).

Többé-kevésbé valamennyit elavultnak érezzük ma már, de kifejezettebben idegenkedünk a Juliska-, Mariska-féle becézett nevektől, összesített anyagunkban is nagyon ritkán, egy-egy alkalommal találkozunk a Berta és Borbála névvel. Az 1896-os névanyagból az eltelt 70 esztendő alatt tartósan kiesett 36 női név. Nem közöljük valamennyit, de jelezzük főbb csoportjaikat, mert ezek több szempontból is jellemzőek. Elsőnek azokat mutatjuk be, amelyek a névdivat alakulása során a megszokott elavulási tendenciának estek áldozatul: Emma, Irma, Matild, Vilma stb. Kiveszett XX. századi névanyagunkból a vidékies stílushatású, becézett nevek egész sora: Aranka, Boriska, Erzsiké, Ilonka, Julcsa, Julis, Juliska, Katica, Mari, Mariska stb. Minden bizonnyal az urbanizáció, a fővároshoz közeledés fokozott igénye segítette elő e nevek teljes távozását a névanyagból. S végül kivétel nélkül kivesztek azok a nevek, amelyeket a Baján lakó nemzetiségek (délszlávok, svábok) birtokoltak: Boszilka, Danicza, Darinka, Janka, Nina, Petrona, Regina, Rozina, Szmilka. Sztána. A nemzetiségek névanyagának asszimilálódása azért is érdekes, mert a jelenleg városunkban lakó nemzetiségiek egyéb szokásaikat többnyire megtartották és gyakorolják. Sőt, anyanyelvűk ápolását külön iskolák biztosítják.

A női nevek után tekintsük meg a férfiak névdivatában bekövetkezett változásokat. Állítsuk párhuzamba az időben legtávolabbi két év (1896. és 1966.) gyakorisági listáját a női nevek esetében már ismertetett módon.

2!