Bernschütz Sándor et al.: Névadási szokások Baján 1896-ban és az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 17. (Baja, 1970)
Bernschütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Baja keresztnévadási szokásai az 1960-as években
fokozatosan csökken. Kárára van a névnek néhány vele kapcsolatos, távolról sem eredeti szójáték is. A 100 középiskolás lány hat Annája közül öten mást vallottak a legszebb magyar leánynévnek. Anna gyorsabb, Mária lassúbb gyérülésével szemben Éva jelentős gyarapodásának vagyunk a tanúi: 1896-ban még 12. (1,67%), 1959-ben 8. (4,78%), 1962-ben 1. (9,26%). 1962-ben tehát a legdivatosabb női névként tarthatjuk számon. A névstatisztikák szerint már a XVII—XX. század között is eléggé gyakori, rendkívül gyors előretörése azonban országosan és területünkön is századunkra esik. Budapesten már 1959-ben is a legtöbbször adományozott női név, azóta azonban fokozatosan visszaesett az 1967-ben elfoglalt 5. helyére. 1966-ban Baján 4. Azt tapasztaljuk tehát mindhárom név esetében, hogy a főváros és városunk névdivatja azonos irányba mozdult el, legfeljebb csak annyi az eltérés, hogy a „vidék” egy fázissal később jelzi a tendenciát. Feltételezzük, hogy a falusi nyelvérzék még konzervatívabb, még lassabban reagál a névdivat változásaira. Csak így lehetséges, hogy Éva 1967-ben még mindig a legtöbbször adományozott női név hazánkban. A név divathatáron elfoglalt, bizonytalan helyzetét jól jellemzi az a tény, hogy a száz megkérdezett leány hét Évája közül négy szívesen felcserélné nevét egy másik, divatosabbnak vélt névvel, ugyanakkor öten az Évát jelölték a legszebbnek. Négyen elhagyták, öten felvették, hárman megtartották, s így a név az első helyre került a „legszebb” magyar leánynevek versenyében. Az történt, hogy a teljes anyaggal dolgozó statisztikai vizsgálat és a névadási indítékokat kutató kérdezési módszer eredménye jelentősen eltér egymástól: a statisztika szerint negyedik leggyakoribb név a kisebb nyelvi közösség közvetlen véleménykutatása alkalmával első helyre került. Az utóbbi módszer kizárólagos alkalmazása nyomán hozott azon következtetés, hogy 1956-ban a leggyakoribb, legdivatosabb név Baján az Éva, nyilvánvaló tévedés lenne. Ha igényt tartunk a vidéki névdivat feltárására — bármennyire is munkaigényesebb a statisztikai módszer —, minden esetben teljes anyaggal szükséges dolgoznunk. El kell fogadnunk ugyanis annak lehetőségét, hogy másik száz lány — lényegében másik száz ízlés, egyéniség, asszociációk szövevényeben élő lelki alkat — más neveket jelölne meg. Hadd támasszuk itt alá módszertani kitérőnket az alábbi, a földrajzi szempontok fontosságát is igazoló tényekkel. 1966-ban, tehát velünk azonos évben, Tóth Imre végzett ugyanilyen módszerrel 2* 19
