Bernschütz Sándor et al.: Névadási szokások Baján 1896-ban és az 1960-as években - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 17. (Baja, 1970)
Bernschütz Sándor - Kőhegyi Mihály: Baja keresztnévadási szokásai az 1960-as években
anyja iránti tiszteletből keresi divatosabb formáját. Fel kell figyelnünk arra, hogy tizenegyen megváltak tőle, mert már nem. érzik eléggé divatosnak. Lőrincze Lajos „Az 1967. évi anyakönyvi bejegyzések néhány tanulsága” című — országos adatokat először közlő — munkái a szerint Mária még a második leggyakrabban adományozott női név Magyarországon, Budapesten viszont már csak a 11. helyen szerepel (Nyr. 93:41). A városi nyelvérzék tehát elavulónak érzi. Ezt jelzi saját, közvéleménykutatásunk is. Erre utal egyébként az a tény is, hogy egyre gyakrabban találkozunk vele más nevek komhmáeióiában: Mária Terézia, Anna Mária, Annamária, Mária Magdolna, mert így még visszakapja divatos színezetét. A Mária névhez hasonló, de kifejezettebb visszaszorulási tendenciát figyelhetünk meg az Anna név esetében: 1896-ban 3., 1959-ben 6.. 1962-ben 13., 1966-ban 15. anyagunkban. Ma már nem tekinthető divatos névnek, inkább az anyák örökítik benne saját nevüket tovább. 1967-ben az országos listán 21., Budapesten 19. Ennél a jóval előke’őbb 5. helyen találjuk a fővárosban 1895—1899 között (Büky Béla: A fővárosi keresztnévadás hatóerői Bp. 1961.). A név tehát a fővárosban és vidéken azonos utat tett meg a századfordulótól napjainkig Területünkön — a régi Bács megyében — a X VI. századtól kezdve tört előre, s a XIX. században élhette fénykorát. K^mán Bélának Bács, Bodrog és Csongrád megye jobbágynevei alapján összeállított gyakorisági listáján 1522-ben már a 8. helyen találjuk (Kálmán Béla: A nevek világa. Bp. 1967. 49). A XVIII. század elején még divatosabb lehetett. Erre utalnak szomszédos városunk, a kalocsai fcszékesegyház 1700—1701-ből származó keresztelési anyakönyvének utónevei (Nyr, 92:177). Ebben a névanyagban a 3. leggyakoribb név az Anna. (Megjegyezzük, hogy ugyanitt mindössze két leány kapta a Mária nevet: 2,04 %, amely igen alacsony részesedési arány.) Anna XX. századi energikus visszavonulásának több oka lehet. Bizonyos, hogy hangalakját tekintve nem kifejezetten nőies karakterisztikájú. A két mély a búgását a hosszú nn dallamossága inkább erősíti mintsem feloldja, s így a név férfiasán zengő. Kovalovszky Miklós figyelmeztet, hogy „a mély magánhangzók alkalmasak éppúgy, mint a zene mély hangjai, a komolyság, a komorság, vagy erő festésére, a magas hangok pedig a vidámságot, derűt fejezhetik ki.” (Az irodalmi névadás. MNyTK. 34. sz. 18). A vegyes hangrendű, színesebb hangállományú nevek a kedveltek manapság. Büky Béla kimutatta, hogy az azonos magánhangzójú nevek százalékos aránya a századfordulótól kezdve 18
