Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)
A hercegszántói sokac asszonyok a művészi hímzéseken kívül a szövésben is ügyesek voltak, A magyarság asszonyai itt is, mint az előbbi három községben, nagy mennyiségben termelték és dolgozták fel a kendert, de ezt a takácsaikkal szövették meg. Az itt, Hercegszántón készült takács szőttesek technikájukban, díszítésmódban, alkalmazásaikban a baracskai szőttesekkel azonosak voltak. * A szövés az a művelet, mellyel szöveteket állítanak elő. A házi, vagy takácsszőttesek készítésére szolgál a szövőszék; itt a leendő szövet hosszirányában haladó láncfonalakat a keresztirányban haladó vetülékfonalakkal, kézi erővel úgy keresztezik, hogy összefüggő szövetlap keletkezzék. A láncfonalak a kézi szövőszék lánchengerére vannak felfektetve s a cséppálcák között keresztezve a nyüstszemeken haladnak át. Az egyformán kötő láncfonalak nyüstszemeit egy közös nyüstkeret foglalja magában. Ha a nyüstkeretek egy részét emelik, más részét süllyesztik, akkor a fonalak egy része alul, más része felül helyezkedik el, így szádat alkotnak és ezen keresztül a vetülékcsévét hordó vetélő bedobható. A nyüstkeretek mozgatása egykarú emeltyűkkel, a lábbal mozgatható lábítókkal történik, míg a bevetett vetüléket az un. bordaládával tömörítik. — A bordaládába van erősítve a borda, vagy fésű, amely a láncfonalak egyenletes elosztását biztosítja. A kész szövetet a szövethengerre csavarják fel. (Lásd: 31. old.) A fonalak legegyszerűbb kereszteződését vászonkötésnek nevezik. A síma vászonszövéshez két nyüst használata elegendő, de ha már az alapszövés mintás, akkor négy nyüst szükséges. A nyüstöket külön erre a célra szolgáló nyüstkötő széken készítik. Két szál kenderfonálból sodort, viszált erős fonálból készül, középen csomóval, két párhuzamos botra kötik. Az itt élt takácsoknál használt elnevezések: a láncfonalat nyújtásnak, a vetüléket bélnek, vagy mejjéknek nevezték. A lábító sámlya, a nyüst levél. A borda és nyüstök együtt búkor. Innen van az egyik régi baracskai takács család ragadvány neve: Búkor Kriskók. A múlt sz. közepén az itteni takácsság a hímes, mintás szőtteseket a négy nyüstön kívül forgató lapicka segítségével szőtte. Ez tenyérnyi széles, '/2 cm vastagságú lapos, hosszú deszka, elöl lekerekítve. A minták szövésénél a szövőszéken a felvetett láncfonalakat a minta szerint kiszámolva ezzel a deszkával szedték fel, majd a deszkát élére fordítva, nyílást emeltek a láncfonálak között, ezen 8
