Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)
a tárgyi emlékek tanulmányozásán kívül az adatközlők szájhagyományaiból meríthettem. Először röviden a három községet, illetve történeti múltjukat ismertetem. Ezek Duna melléki középkori magyar települések voltak. Az 1522-ik évi összeírás ezekben a vármegyékben 2000 családnév között csak 3 szláv nevet talált. A mohácsi vész után a két vármegye síksága a felvonuló török hadsereg országútja lett, s ez a terület csakhamar valósággal sivataggá változott. Egy mohácsi vész előtti tizedlajstrom Bács megyében 94 magyar községet jegyez föl, ezekből a török pusztítás után csak 17 maradt meg. A többi eltűnt, elpusztult, vagy csak a nevük maradt meg, legtöbbször megváltozottan puszták, erdei- vagy dűlőnevek gyanánt. A hajdani magyar Monostor, Baracka, Daut átvészelte a török elnyomást, de ősi magyar lakosságuk, mint a két régi Bodrog és Bács vármegyéé, nagy részben kipusztult vagy elmenekült. A török fegyverek előnyomulását követve délről szerbek húzódtak fel a Duna-Tisza közének déli részére, úgyannyira, hogy mikor a török kiűzése után megindult a magyarság visszatelepítése és áttelepítése, a két vármegye lakosságának többsége szerb volt. A szervezett magyar telepítés 1733-ban indult meg1. A három község közül Nagybaracskán működött a legtöbb takács. Nagybaracska, azelőtt csak Baracka az ugyanilyen nevű Duna-ág mellett, a Bajától délre elterülő három magyar község között a középső. Már 1318-ban egy királyi adománylevélben bátmonostori határjelölés alkalmával említenek a feljegyzések egy Baracka nevű falut. Az 1522. évi dézsmajegyzékben is szerepel. A török időkről is van feljegyzés róla. A török defterek a bajai nahijében sorolják fel Barackét. 1580—90-ben a lakosság elpusztulása, elmenekülése következtében mindössze 13 házat tartanak itt nyilván. A török kiűzése után az első megyei összeírásban 1699-ben Baracska 26 családdal szerepel. A török hódoltság alatt délről a megyébe felhúzódó szerbek Baracskán is letelepedtek. 1714-ben 22 szerb gazdáról és egy bíróról szólnak a feljegyzések. 1740-ben már áll a sövénytemplom és innen kezdődik a falunak máig vezetett anyakönyve. Abban az időben indul meg a falu újratel épülésé, akkor Tottinának is nevezték. 1749-ben nagyobb számú magyarság te-1: Borovszky szerk.: Bács-Bodrogh vm, monográfiája. I. 323. 6
