Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)

minden családi eseményre különleges kendőt szőnek, melyek már előkészítve a subladban, vagy ládában állnak”14.

Ezekben a községekben is részt vesznek ezek a kendőruhák a család öröm és gyásznapjaiban.

A cifra kendőruha megegyezik a hajdani rúdi kendő méretével, díszítményével. Paszitakendőnek is ismerik, de a valódi paszitakendő 55 X 100 cm nagyságú és abban tér el az előbbitől, hogy végig hímesen szövött. Az újabbak mind a négy oldalukon csipkével vagy gyári hímzéssel szegettek. Ezek a későbbi megjelenési formák abban is eltérnek a régebbiektől, hogy ezek már sóti felvetésre is pamuttal szövöttek.

A falu közösségi életének egyik szép megnyilvánulása a még ma is élő népszokás, a paszitavivés. A paszita keresztelői vendégség.

A most szereplő mind a négy község magyarsága, sőt a szomszédos Szeremle és Érsekcsanád is ugyanezen a néven ismeri ezt a szép népszokást. Maga a keresztelői vendégség már csak csökkentett formában él. de a paszitavivés még mindig szokásos. Itt nagy paszitát és kis paszitát ismernek. Nagy paszitát a keresztkomák visznek a gyerekágyas asszonynak a házába. Valamikor nagy,kerek kétfülű kosárban 3—4 napra valót is vittek a keresztkomák házába nagy paszitába. Levesek, sült baromfi, mákos kalács, sütemények töltötték ki a nagy kosarat, ellátva nemcsak a gyerekágyas asszonyt, hanem egész házanépét is. A papírral letakart ételekre terítették a díszesen szőtt paszitakendőt. Ami nem fért a kosárba, vagy rendszerint a könnyen kiömölhető leveseket az ételesbe tették és a négy sarkán összefogott paszitakendőbe vitték. Ezeknek a paszitakendőknek a négy sarkára szoktak fehér madzagot is varrni az összekötözéshez (58. á.).

„Ha kicsi született a nemzetségbe...” a rokonság kis paszitát szokott vinni karikosárban, félkézkosárban. fékézkosár kendővel letakarva. ehhez szövették a kisebb, 55 x 70 cm nagyságú kendőruhákat. melyeknek a mérete megegyezik a rúdi kendő, általában a cifra kendőruhák méretével (57. á.).

Ugyanez a cifra kendőruha, mely a születés, az életkezdés idején szerepel, — az élettől való búcsúzáskor is elkíséri tulajdonosát. Temetéskor a minister gyerekek által vitt kis templomi keresztre kötötték ezeket a szép szőttes kendőruhákat két kis fehér szalaggal. Baracskán ezek a kendőruhák a templom tulajdonává váltak. Ha már nagyobb mennyiségben összegyűltek, vagy valami templomi javítás, beszerzés vált szükségessé, ennek javára elárverezték ezeket.

14• Ebner: Bodrogközi szőttesek. 2. o.

26