Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)

A takácsok átlagosan 5 rőfnyit szőttek egy-egy abroszhoz. Ezek itt is többféle szerepet töltenek be, az eredetin kívül. Pl. kendőnek összehajtva, a kemény szőttes eső ellen védte a használóját. Az idősebb asszonyok eső ellen még a templombamenetelkor is használták.

Ünnepi abroszaikat már a múlt sz. derekán is forgatásos technikával díszítették. 1900 után azonban már ezeken is az egyszerűbb duplaveréses csíkok találhatók, egész felületükön egyenletesen voltak a díszítmények elhelyezve. A csíkok 10—15 cm széles síma vászonnal váltakoztak. A díszesebb, forgatásos hímek között használták a négy nyüsttel szőtt istámos alapszövést (54. á.). Az ünnepi, néha a hétköznapi abroszokat is a két szélükön szálhúzással, vagy mint itt nevezik, sávonyozással szegték be. A köznapi, rétes abroszokat egyszerű, fonalmentiben csíkozással készítették. Valamikor az ünnepi abroszokat is tiszta kenderfonálból szőtték, 1900 után mind gyakoribb lett a tiszta pamutfonál abrosz.

Népművészeti szempontból a legértékesebb takácsszőttesek a rúdikendőik, a cifra kendőruhák, a paszitakendők, mosdatókendők, vagy hosszi kendőruhák. Ezek méreteikben, díszítményeikben, használatukban mind a négy községben azonosak.

A rúdi kendőket a múlt sz. második felében még általában használták. Eredetileg hasznos célt szolgáltak. A lakószoba mennyezete alatt elhelyezett rúdon tartották a ládába már be nem fért holmit, lepedőket, abroszokat, pöndölöket (pöndőket), a még fel nem használt kenderfonalat. Ezeket takarták le a különbözőn díszített kendőruhákkal, az ún. rúdi kendőkkel. Szélességük a vászon szélessége volt, a hosszúságuk 80—100 cm. Csak az egyik felén voltak cifrán szövöttek, ez a hím 30—32 cm széles volt. A mintás szélén a saját kenderfonalából volt rojtozva (57. á.).

Egy monostori adatközlőm hallotta az azóta elhunyt anyjától, hogy mikor a rúdon a nagy ruhacsomókon a rúdi kendők kidomborodva lógtak, a látogatók tréfálkoztak: „Jaj de szép hasas g'öbék vannak a rúdon” ! Az öreg Szabó Gábor életében is még fent függött lakószobájában a rúd, ezen tartotta a szebbnél szebb cifra kendőruháit, a megrendelők ezekből válogathatták ki a nekik tetsző mintát. Később már csak dekorációként szerepeltek, amíg végleg el nem múlt a rúdi kendők divatja.

Mind a négy községben a hajdani rúdi kendőkkel egyméretűek voltak a cifra kendőruhák, lehet, valamikor egyet jelentettek. Régiségüket bizonyítja ünnepi alkalom szerint változó használatuk. Ebner Sándor írja, hogy a Bodrogközben: „születéstől a koporsóig

25