Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)
télyes számú takács működött. Az adatközlők szerint 60—70 év előtt még itt mintegy 120 takács dolgozott. Ez a szám azt jelentette, hogy ezen falvak lakossága a takácsszőtteseket nagy mennyiségben használta. A falvakban élő népi hímes takácsok ugyanis nem dolgoztak vásárra, csak megrendelésre. A négy dunamenti falu magyar lakosságának női és férfi fehérneműi, asztal- és ágyneműi, díszkendői, konyhatörlői, a rojtos gatyák anyaga stb. mind takácsszövőszéken készült. A múlt sz. közepén használt női nyakbavarrt üngök anyaga is még tiszta kenderfonál volt, az asszonyok, lányok tűcsipkével, szálaszedéssel díszítették. Az ezután következő, 1870—90. körül hordott vállfótos, háromfejes, böggyösujjú női ingeket is még csupa kenderfonálból szőtt vászonból varrták. Ezeknél a könyök feletti síma kézelőt is forgatásos szövéssel készítették. Azután jött divatba a tiszta sótiból szőtt, ún. kékvászony ing, majd a vevett gyári ingek más szabásokkal. Hétköznapra és munkára még sokáig használták a takácsvászonból készült ingeket. Ha valaki a hamar elkopott gyári anyagból készült ingét, az ünnepi ingét, munkánál használta, megszólták: „Nincs is vászonyünge” ! A pöndők (alsószoknyák) anyaga is takácsvászon volt, mégpedig a régieket tiszta kenderfonálból szőtték. Később már a kenderfonál felvetésre pamutot szőttek. A pöndölöket 5—6 szélből állították össze, egy-egy szél között tűvel varrt csipkét készítettek. Ezeket a síma pöndölöket váltották fel az úgynevezett aljas pöndők, tenyérnyi piros-fehér duplaveréses hímmel, még 1919-ben is hordták főleg kocsmai tánchoz. Készültek takácsszőtte egyszélű kötők is, duplaveréses és forgatásos csíkokkal. Ezt a múlt sz. végén a férfiak is hordták (49. á.). A férfiak öltözetéhez is hajdan sok takácsvászon kellett. 80—90 év előtt 6—8 szeles gatyában jártak még télen is, szintén kendervászonból varrt borgyúszájú hímös ünggel. Ehhez hordták a duplavcréses kötőket. 70—80 éve a dunnabelsőket is az itteni takácsok szőtték, négy nyüstös, sávolyos szövéssel. Az öreg Szabó Gábor szőtt olyan dunnabelsőt is, amely egészen cifra volt. Abroszaik kétfélék voltak a kétféle használatra, hétköznapiak és ünnepiek. Ezekből a legöregebb darabokat tiszta kenderfonálból szőtték, két szélből állították össze, egy-egy szél 50—55 cm széles volt, ez volt a takácsvászon szélessége. Az ünnepi abroszokat formával, 2—3 ujjnyi gyári piros szövött csíkkal ún. Margit szalaggal kétőtéssel, a hétköznapiakat csak kétőtéssel állították össze (54. á.). 24
