Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)

a másik végén kézzel szegett és a kötény megkötéséhez kendermadzaggal ellátott. Ezen a felén határozottan megállapítható, hogy utólag rövidítették meg, eredetileg egy hosszú kendőruha lehetett. Az ezen a felén lévő szekfűs minta alsó sziromlevele felfedezhető az elvágott résznél. Ez még tiszta kenderfonálból készült. A díszítés az első felületes vizsgálatnál szálaszedéses munkának tűnik, csak az alaposabb tanulmányozás után lehet megállapítani, hogy szövőszéken készült. Felszedőtűvel történhetett a minta szövése, minden idegen anyag hozzáadása nélkül, saját nyers színében (47. á.).

Ilyen technikájú szőttes nem került több a kezembe, a céhládából származó darabon kívül. Hogy a múlt sz. közepén ez a szőttes technika itt a baracskai takácsoknál még mestermunkaként szerepelt, ezt hitelesítette az 1884-ben született Somogyi Ferencné, Nagy Verka néni. A céhládából származó szőttesdarabot látva, visszaemlékezett, hogy amig élt az édesanyja, nagy becsben tartotta apjától, az 1861-ben elhalt Pál Fülöp takácstól örökölt ilyen technikájú, tiszta fehér kendervászon mosdatókendőt, mert azt az édesapja még legénykorában „remekőte!” Verka néni is még látta ezt a szőttest, ugyanígy szőve, egy színben tartva. Egy kitátott torkú, az egész kendőruha hosszában végigtekerődző kejó (kígyó) volt beleszőve. Pál Fülöp még tagja volt a baracskai takácscéhnek, ősei már 1747- ben szerepeltek a baracskai anyakönyvben.

*

A bajai Türr István Múzeumban van egy, ugyanettől a Pál Fülöp nevű takácstól származó piros-kék színezésű rózsás díszítésű forgatásos cifra kendőruha. Ez bizonyíték, hogy a múlt sz. közepén ez a színezés szerepelt (48. á.).

Az itteni szőttesek színezése mind a négy községben ugyanaz. A múlt sz. közepéről, valamint a 70—80-as évekből találunk még díszítményeket kék, piros színben is, de attól kezdve általánosan a tiszta piros hímű szőttesek a jellemzők erre a vidékre. A piros színű pamut mellett használták a fehéret is. Előfordulnak tiszta fehér mintájú szőttesek is, abroszokban, pöndölökben. de ezeket ők „Tárosnaknevezik. Az iyen darabok csak próbálkozások voltak és nem váltak általánossá. Az előkerült két régi, múlt sz.-beli takács mintakönyvekben szerepel a piros és a sötétkék mellett a fekete, a zöld és a sárga is. A kivitelezésekben ilyen színezéssel nem találkoztam.

*

A vizsgált községekben sokféle alkalmazását látjuk a takácsszövésnek. A századforduló előtt még mind a négy községben tekin23