Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)

lásában, mert azt bizonnyal elhidjed, hogy mikor mester emberré akarsz lenni a forgatásos művből, vagy a sávolyos formákból szövöd meg a Remeket”8.

A négy község irattári anyaga részben megsemmisült a háborús események következtében, részben 1944-ben a zombori irattárba került. Így semmiféle írásos dokumentum nem állt a rendelkezésemre. Végre egy baracskai gyűjtőutamon rábukkantam az itteni céhláda romjaira. Apróbaromfi hálóhelyéül szolgált, mégis hitelesíteni tudtam eredeti rendeltetését.

Az 1895. évben 80 éves korában meghalt Bancsi Sümegi Lajos takács volt az utolsó baracskai céhmester. Az ő leszármazottainak házából került elő a céhláda maradványa. Szerintük az öreg halála után 15—20 évvel feszegették fel nagy nehezen a kétszeres zárral, „koporsóformájú” fedéllel ellátott ládát. Emlékeztek arra is, hogy nagy könyvek, iratok, pecsétek, szőttes darabok kerültek ki a ládából. Sokáig hánykolódtak ezek a céhemlékek a padláson, minden megbecsülés nélkül. Megpróbáltam a padláson a tárgyi emlékek után kutatni, de a ház időközben cserépfedelet kapott, valószínűleg akkor semmisültek meg végleg az értékes céhemlékek. Csak egy eredeti mintájú és technikájú szőttes darab maradt meg. Valamikor hosszú kendőruha lehetett, de elvágták konyhaköténynek. A rojtok végén évszám volt beleszőve, piros fonállal, de nagyrésze kikopott már. A még látható részéből 1700-as évszám vehető ki. (47. á.)

Ugyaninnen előkerült még egy kisebb takács mintakönyv is, amely most a bajai Türr István Múzeum tulajdona9. A takács céhemlékekhez tartozik a baracskai templom takács padja. Nagyobb ünnepeken, körmeneteken 2—2 takács tartotta a céh tulajdonát képező duplérokat (lámpások), de ezek már elkallódtak. Az 1961-ben elhunyt, majdnem 100 éves Kincse takács fiatal legény korában még tartotta ezeket. Az 1962. évben 89 éves korában meghalt Kriskó takács emlékezése szerint pulgerok, díszlövők is voltak a takácsok között. Az ő fiatal korában Bokher Szabó, Herpesz Szabó és Bancsi Sümegi Lajos voltak a pulgerok. Körmeneten ők adták a díszlövéseket. Az öreg Kriskó bácsi jól emlékezett még arra, hogy édesapja, aki szintén takács volt, a Sümegiékhez járt a „céhbe”. Apja még szőtt forgatásost, de ő már lefeljebb duplaveréssel díszítette a szövéseit. Viszont az apjának még segített a lapickát forgatni.

8- Kováts József: A takáts mesterségbe bé vezető útmutatás. Sióaeárd 1848.

»■ Sümegi féle takács mintakönyv. Türr István Múzeum Ltsz.: 56—1. 1.

14