Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)

Minden új hold vasárnapján gyűltek össze a céhtagok egyik társuknál. Volt Baracskán céhkocsma, illetve takácskocsma. Az idős visszaemlékezők, el-elméláztak a gyerekkori emlékeiken, ahol látják magukat, mint apró gyermekeket, amint anyjuk parancsára: „Fuss apádért, hívd már haza a kocsmából !” ők szívesen futottak. A mai Arany János utca volt hajdanában a takács utca. A takácscsaládok leszármazottjai sok régi házban még most is megtalálhatók.

Baracskán a leghíresebb takácscsaládnak a Szabó családot tartják. Az ő hagyományuk szerint a család első tagja, Szabó Imre állítólag 1724-ben Kiskundorozsmáról származott ide, mint takács dolgozott és itt nősült. Megállapítható, hogy az itteni plébániai anyakönyvben 1746-ban szerepel az első Szabó, mint megkeresztelt újszülött. 1764-ben Szabó János „takács” házasságkötése van feljegyezve. Tehát a családi szájhagyománynak van alapja, több mint 200 éves itt a Szabó család. Népes, fiús családok voltak és nagyon sokan folytattak takácsmesterséget közülük. Ragadvány névvel különböztették meg őket, volt köztük Bókher, Herpesz, Vak stb. Szabó.

Az utóbbi évtizedek legügyesebb takácsa az 1848-ban született és 1928-ban elhunyt Szabó Gábor volt az előbb említett család utolsó takácstagja. Öten voltak testvérek, valamennyien takácsként dolgoztak, ő volt a legfiatalabb.

Ettől a Szabó Gábortól találtam a legtöbb hiteles forgatásos szőttest a faluban. A bajai múzeum részére sikerült megszerezni a család takács rajzfüzetét10. Merített papíron saját vonalozású, 3 mm-es négyzetes hálózatban vannak a minták. 53 jól-rosszul kivehető minta szerepel benne. Nagyon elhasznált állapotban van. A minták egy része, különféle variációban a szőtteseken is megtalálható egy színben, piros hímmel.

A már említett Bancsi Sümegi Lajosnak a céhládából származott takács rajzfüzete szintén merített papírra, kézzel vonalozott hálózattal készült. Ebben 8 geometrikus minta található, a család szerint az elveszett füzet több rajzot tartalmazott.

Mindkét család rajzfüzete egyúttal családi naplóként is szerepelt, abban születési, halálozási és egyéb feljegyzéseket olvashatunk. A Sümegiében az első bejegyzés 1850-ből származik, a Szabó füzetben 1867-ből Szabó Imre írását olvashatjuk.

Az állami és egyházi anyakönyvek átnézése, a baracskai öregek közlései alapján a következő takácsok és takácscsaládok neveit és adatait sikerült eddig összegyűjteni:

ic- Szabó család takács rajzfüzete. Türr István Múzeum. Ltsz.: 53. 51. 3.

15