Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)

Utoljára hagytam Nagybaracskát, mint az itteni takácsság központját. Itt élt a legtöbb takács, innen kerültek ki a legszebb forgatásosan szőtt darabok. A másik három község elfogultság nélkül elismeri ezen a téren Nagybaracska vezetőszerepét. Egy ideig abban a hitben voltam, hogy a vizsgált községek takácsai valamennyien a hajdani bajai takácscéhhez tartoztak. Szorgos kutatás és a bajai takácsok céhiratainak tanulmányozása után megdőlt ez a feltevésem, s megállapíthattam, hogy Baracskán külön takácscéh működött.

Idézek pár feljegyzést a bajai Türr István Múzeum takács céhkönyveiből, melyekben utalást találtam a vidéki takácsok életére7.

„Folyó 1830-ik Esztendő December 19-dikén Különös Czéh Győlést tartott a melyben is Baratskai Vörös József kérvén a Czéhet, hogy Filiálisképen Czéhünkbe bé fogadjuk, de az Vándorlását nem töltötte ki, de mivel az Atyának Öregségit tekintvén és Tettes Fő Bíró Ür is megengedte, így tehát bé is vettük”. A baracskaiak szerint is élt Baracskán a múlt században Vörös nevű takácscsalád, annak az egyik tagja volt az akkori kérvényező. Magával hozott takácstudománya lehetett, aminthogy a vándorlását elengedték neki.

1842-ben egy Sallai János nevű „Báth-monostori szülemény” is beiktattatott a bajai takácscéh együttesébe. Csupán ezek a nevek szerepeltek a bajai céhtagok között, az abban az időben itt dolgozott sok takács tehát másutt tartozhatott céhbe.

Az itteni céhiratok tanulmányozása nyomán megfigyelhető, hogy a Baján kiadott mestermunkák legnagyobb része „sávolos, két részes szalvéta”, vagy „5 részes sávolos forma”, — „kanavász hatféle színből”, s az úgynevezett „Krozett színes szövetet...” stb. készíttették a remeklő legényekkel.

Egy későbbi bejegyzés: „1845-ben a Bajmokról származott Klazsik Péter ... a nékije kiadott remeket, az úgynevezett vörös és fehér formájú magyar kendőt bötsületesen elkészítette ....”.

1853-ban pedig Gere Sándor, a bajai Takács Czéh által kiadott ----” magyar forgatásos Remekét a lehetőségig tisztességesen

elkészítette”.

E pár idézetből is sejthetjük, hogy nemcsak a remekek készültek itt Baján sávolyos szövésmóddal, hanem maguk az itteni takácsok is sávolyos takácsok voltak. A vörös és fehér mintájú, valamint a magyar forgatásos munka pedig inkább vidéken használatos szövésmód volt.

A sióagárdi Kováts István takács fia részére írt takácskönyvében írja 1848-ban: „Szorgalmatos légy a forgatásos művek gyakor-7- Türr István Múzeum Adattár 1234.

13