Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 16. (Baja, 1968)

a takácsok sorában a pár éve elhunyt Sümegi Imre, aki Baracskárcl származott s az utolsó céhmesternek volt az unokája. Az előbb említett két takács is baracskai takácscsaládból származott. A századfordulón itt minden utcában dolgozott 1—2 takács. Az anyakönyvekben ritkán szerepeltek mint takácsok, általánosan földmí\ élőknek voltak feltüntetve mind a négy községben, együtt dolgoztak a néppel a közös mezőgazdasági munkában.

Dávodon is foglalkoztak kendertermeléssel, feldolgozásával, de az asszonyok nem szőttek, csak átmenetileg próbálkoztak ezzel. 1929-ben az erdélyi származású Ferencz Zsigmondné tartott itt szövőtanfolyamot, ekkor Pestről hozattak műszövőszékeket. A legügyesebb résztvevő, az 1890-ben született Ternai Mihályné volt, aki azután a faluban még pár leányt is betanított többféle szövési technikára, de a szövés nem vált általánossá.

A dávodi leányok hozományának háziszőttesei a legrégebbi felgyűjthető időtől kezdve szintén az itteni hímes takácsok szövőszékein készültek. A népi takácsság a múlt században dolgozott legerősebben, de még e század elején is ők szőtték meg a férjhez menő leányok kelengyéjének legnagyobb részét. A századfordulón és előtte még Dávodon is minden utcában dolgozott 1—2 takács. Ügyes takács hírében állt valamikor Kozma Varga Imre, igen szép szőttesek kerültek ki a keze alól. Fiai folytatták atyjuk mesterségét. Ilyen takácsdinasztiák voltak itt még a Szekeresek és a Zilinszkiek. Ügyes takácsokként emlegetik Szabó Istvánt. Patka Gábort, Gyurkó Mihályt, Biki Pált, Zilinszky Istvánt és Mihályt, valamint a Baracskáról ideszármazott Király Pált.

Hercegszántón 1961-ben halt meg az 1876-ban született Kondik Imre, a falu utolsó takácsa. Ö nem volt céhben, de mestere, az 1919- ben, 72 éves korában elhunyt Gombos János, tudomása szerint fiatal korában még céhben dolgozott. Azt már nem tudta megmondani, hogy Hercegszántón létezett-e külön takácscéh, vagy egy másik községbeli céhhez tartoztak. Arra azonban még emlékezett, hogy az ő fiatal korában volt Hercegszántón egy közös templomi céh zászló, melyen rajta volt a takácsjelvény, a vetélő is.

Hat takácsra emlékezik, akik még vele egyidőben dolgoztak: Filkó Markovich András, Tóth György, Uglik Mihály, Nagy István, Nagy Mihály. Nagy Istvánt csak mint Takács Pista bácsit ismerték.

Az öreg Kondik fiatal korában ismerte és alkalmazta a forgatásos szövést, de később már csak az általánosan ismert duflaveréssel díszítette a megrendelt szőtteseket. A szemtanúk is állították, hogy valamikor szép forgatásos szőttesek kerültek le a szövőszékéről.

12