Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
JANCSI Iszen azt t’om — de micsoda féle katonák, bakancsosok e ? vagy huszárok ? ŐRMESTER (mérgesen) Disznó te ! mi nem vagyunk bakák — de huszárok se, mi önkéntesek vagyunk, hanem gyalog járunk. JANCSI (szomorúan) Értem ! — hogy kendtek nem huszárok azt sajnálom — mert huszárnak nekem is kedvem vóna beállani. ŐRMESTER (ingerülten) Kölyök ! nekem strázsamestemek mered mondani, hogy sajnálsz — én sajnálnám azt a pillanatot, mellyel késnék vizenyős fejedet megtapogatni, ha nem gondolnám, hogy még belőled is válhat furvezér (a színen kívül zene száll) Itt jőnek a huszárok ni ! (az önkéntesekhez) Vitézek ! menjünk — az huszárokkal össze találunk koccanni, mert a huszár — meg a gyalogos so se fért össze (az önkéntes toborzók a népen kívül elmennek.) Hatodik Jelenet (huszár toborzók táncolva zenével jőnek, elől:) (kiabálva) HUSZAR ŐRMESTER Ide ! ide ! a ki magyar ! huszárnak Az úr Isten legszebb katonájának ! (A huszárok körbe állva lejtik a huszár toborzót — o tánc egy kevés ideig tart — azután éneklik:) KAR Csapjatok mi hozzánk Magyarok huszárnak A magos Istenség Lovas angyalának 68
