Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
Hetedik Jelenet (RÓZSI S ELŐBBI) (Rózsi virágokkal kezében — jő — s anélkül hogy Vándorlakyt észrevenné a fa alá ül — s ott virágaiból bokrétát kötve — Vándorlakyra mit sem, ügyelve énekli) Micsoda erdő ez De nagy zaj van benne Talán a galambom Nyájat hajt belőle ... Hadd hajtsa — hadd hajtsa Ne fizessen érte Mert a piros hajnal Tilalosba érte. Tilalom ! Tilalom ! A falusi halom Nekem is tilalom A kedves angyalom Nem akkor ölelem Mikor én akarom. (leülve folytatja virágfüzését.) V ÄNDORLAKY (a színpad elején) Üdvözöllek magyarok hazája ! üdvözöllek édes hazám — honnét 17 év előtt szerelmes lelkemmel a nagyvilágba léptem — légy üdvöz te kis hajlék — igen! a gaz és gazdag világba léptem — becsületes lélekkel és szegénységgel, te belőled édes, de kínos emlékű tanya, hova csak most térhettem vissza — Üdvözöllek kis hajlék, hova szerelmem és lelkem első és egyetlen ágát a gőgös atyától biztosítani akarván — pórnak neveltetni adta... Oh tudom egyetlen magzatom sokat kellett szenvedned, mert gyermeke voltál egy atyának — és mégsem voltál — és most midőn atyám halála után roppant terjedelmű vagyonom által veszem; s egyetlen leányom atyai szárnyam alá vehetem — neveletlen — pór — s tán romlott erkölcsű leányt vehetek a nevelt — tiszta erkölcsű urhölgy helyett. Hála neked Isten ! ki szerelmet öntvén az emberbe, szenvedélyéhez tűrést, bátorságot adtál. Bocsásd meg a gőgős atyának vétkét, ki egyetlen fiát — mert polgár hölgyet szeretett — halálig üldözte. — Bocsánat a gőgős atyának ! és hála ne-52
