Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
bácsi 1 éd’s apám nincs itthon, ha azt akarja kend, hogy a nyája szabad legyen — hát háromszor egymásután csókoljon meg ! RÖZSI (féltékenyen) És te mit tettél? JANCSI Mit vót tennem ? magamba káromkodtam — osztán meg rád gondoltam — és a bíró lányát megcsókoltam — de megfogadtam, hogy többet tilosba sósé csípik nyájam — nem, én nem akarom, hogy mások parancsolják — kinek a képin mozogjon a te Jancsid szája ! RÓZSI (féltékenységgel) Eredj-eredj édes Jancsim ! mert ha tilosba csípik nyájad — akkor osztán megind parancsolnak szádba — meg csókodba, mihöz csak egyedül nekem van jussom, ha ü bíró lánya is. JANCSI Megyek-megyek, de estefelé itt legyél — nagy beszédem van veled > összekelésünkről — azért hát elvárlak, vagy te várj el. (dalol) E mohos fa száz esztendős Tüvire, tüvire (rámutat) Leterítem zsebkendőmet Legtisztábbik füvire Leterítem zsebkendőmet Oda várom szeretőmet De csak úgy, ha lehet. RÓZSI Estve felé a nagy fának Tüvibe — tüvibe Itt leszek én édes Jancsim Izibe — izibe — Hogyha szél fuj a pusztákba Betakarsz cifra subádba De csak úgy, ha lehet. 46
