Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
(együtt) RÓZSI S JANCSI Gyönyörű az én szeretőm Takaros, takaros Debreczeni kinézésű Magyaros, magyaros Csókot nyomok orcájára A balra s a jobbikára De csak úgy, ha lehet. (elfut Rózsi balra — Jancsi jobbra — Jancsi kiabálása hallatszik a színen kívül „hejj ! ki te !”) Harmadik Jelenet (a kis ház ajtajából jő ki Mákos Gyura számadó — kövér — tisztes — erőteljes öreg) (énekel) MÁKOS GYURA Nem bánom, hogy magyarnak születtem Csak azért, hogy Juhászszá lehettem Hat bojtárnak vagyok fejedelme, Ügy tisztelnek „számadó kegyelme” ! Ha megfőzöm bográcsos ebédem Körül üli azt minden cselédem — Úgy jól lakom zsíros tarhonyával Mint a báró a roszprádlijával. (a színpad elejére jő) MÁKOS GYURA (homlokát vakargatva) Ma van junyírás — ma tizenhét esztendeje hozott hozzám volt uraságom fia egy kis koca gyereket — ártatlan — ollyan bábforma kis jószág volt — sirt, lármázott, vonyított, mikor boldogult Uraságom fia átadta. Tudtam mindjárt, hogy ollyan kontóféle kis úri poronty — nem is fogadtam volna fel, de jó lelkű fiú volt boldogult uraságom fia — kért, rimánkodott — hogy fogadjam saját leányomnak a kis ártatlankát. — Láttam, hogy bíz ez az ő leánykája — megesett az úrfi — vagyis szeretője — 47
