Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
RÓZSI t(megfogva Jancsi kezét — szemébe nézve dalolja) 'Nézz Jancsim a’ szemembe Ott olvasod szivembe ! Ügy e azt mondja ? Ügy e azt mondja ? Te vagy az angyala ! Te vagy a csillaga. (együtt) RÓZSI, S JANCSI Nézz kincsem a szemembe Ott olvasod szivembe Ügy e azt mondja ? Ügy e azt mondja ? Te vagy az angyala A Remény csillaga ? ! RÓZSI Ne menj el még édes Jancsim ! hiszen úgy is minden hétben csak egyszer látlak — maradj itt, beszélgessünk együtt — ha a nyájad tilalósba fogják, kiváltom én ! JANCSI Ugyan már mivel váthatnád ki édes szegény Rúzsám ! sok pénzbe kerül ám az — múltkor is mikor behajtották a falú házához nyájam 30 garast kellett fizetnem, míg nyájam kibocsájtották ! hátha megint annyit kémének — mivel vátnád ki. RÓZSI (kebléből egy aranyereklyét vesz ki) Hát evvel ni ! aszonta éd’s apám, hogy ez az én kincsem, de hogy veled együtt lehessek, odaadnám az üdvösségemet is, pedig ez az arany péz megér 30 garast ? JANCSI (az ereklyét nézdelve) Ni ! ni ! hát ez minő fényes jószág angyalom ? RÓZSI Ládd, hogy mennyire szeretlek, még ezt is megmutatom, pedig éd’s 44
