Tóth Kálmán: Puszták rózsája, népszínmű - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 15. (Baja, 1968)
az uraság gazdag számadója ugyanis lányát a másik uraság vén számadójának szánta. A cselekmény tulajdonképpeni kibontakozását elindító mozzanat az elbeszélésben akkor következik be, amikor Jancsi (itt Furulyás Jancsi), az uraság csikósa, mulatozó cimborái mellől az éj leple alatt Rózsi meglátogatására indul. Rózsiék tanyájánál találkozva a lány keservesen panaszolja apja szándékát, ami hangos szitkozódásra ingerli Jancsit. Az utóbbi kelti fel Rózsi apjának figyelmét, aki kijőve tanyájából a lányra támad, de Jancsival találja magát szemben. Jancsi dulakodás közben leüti Rózsi apját, az ennek segítségére siető tanyaiak elől azonban menekülni kényszerül. Jancsi ezután, nem kevéssé Petőfi János vitézére emlékeztető módon, nemcsak, hogy a rábízott ménest hagyja oda, hanem János vitézhez hasonlóan ő is zsiványnak áll be. A színmű s a költői elbeszélés e ponton kerül legközelebb egymáshoz. Azokban a részekben, amelyekben a zsivány volta ellenére is az uraság életét megmentő Jancsit látjuk magunk előtt, nemcsak a két cselekmény fedi lényegében teljesen egymást, hanem több ponton a szöveg is. Az első rablására készülő Jancsi az elbeszélésben ugyanolyan körülmények közt menti meg urát, mint a színműben; az eltérés mindössze annyi, hogy az elbeszélésben négyen támadják meg az uraság hintóját, a színműben pedig hatan és, hogy ez utóbbi helyen az uraság neje és Rózsi is jelen van. Jancsi és az uraság viszonya (ti. hogy Jancsi az uraság csikósa ill. bojtára) mindkét helyen kiderül, de míg Jancsi a színműben nem fogadja el urának, illetve nejének ajánlatát a bojtárságra, illetve a számadóságra, hanem, a Rózsi miatt támad bonyodalom tisztázása után, belátva a lányt tőle elválasztó rangkülönbséget, félreáll, az elbeszélésben Jancsi az uraság hintájába ül, hogy visszatérjen régi foglalkozásához. A két cselekmény ezután ismét teljesen eltér egymástól. Az elbeszélésben Jancsi elmondja urának szerelme történetét, s ez megígéri, hogy segíti Jancsit abban, hogy Rózsi kezét elnyerje. Rózsit Jancsi elbújdosása után apja, aki Jancsi ütésétől csak kisebb sérülést szenvedett, Jancsi mentegetése miatt elkergette a háztól, de az úr s Jancsi a kocsin a számadó tanyához közeledve, meglelik a lányt és így hárman érkeznek a számadó házához. A vén számadó közben kiengesztelődött lánya iránt. Az úr a számadói tisztet Jancsi kezébe adja, de Márton gazdának megígéri, hogy élete végéig megkapja fizetését, ha lányát Jancsihoz adja. Az öreg természetesen nem késik az igenlő válasszal s a történetet hasonló jelenet zárja, mint amilyennel a színmű végén is találkozunk. A „Puszták rózsájá’-val szembeállítva ezt a történetet, a fentebb említett közös alapmotívumok mellett a különbségek világosan tűnnek ki. Ezek a színművet az elbeszélő költeménytől, egy pont 26
