Telcs András - Solymos Ede: Telcs Ede - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 14. (Baja, 1966)

Befejezve bécsi tanumányait, pár hetes tanulmányútra ment Velencébe, hogy a helyszínen tanulmányozhassa az olasz művészet remekeit. Anyagi lehetőségei nagyon korlátozottak voltak, s hogy tovább maradhasson, hozzányúlt a hazautazásra félretett összeghez is. Végül gyalog vágott neki a Velence— budapesti útnak. Szerencséjére mindig akadt jószívű olasz fuvaros, aki kocsijára vette, az osztrák határtól pedig egy tehervonat mozdonyvezetője vitte titokban magával. Villach határában Marczali Henrik történelem tudósunk kocsiját állította meg. Marczali szívesen ültette maga mellé a fiatal magyar szobrászt, sőt néhány napig vendégül látta annenheimi nyaralójában. Ez a néhány nap döntő hatással volt Teles egész későbbi oolitikai szemléletére. A császárvárosban nevelkedett ifjú csak most ismerte meg igazából a magyar történelmet. Marczali magyarázta el az arisztokrácia rövidlátó és bűnös politikáját a magyar parasztsággal és a nemzetiségekkel szemben. Itt kezdődött — a nagy korkülönbség ellenére — meleg barátságuk, mely csak a professzor halálával ért véget.

Anneheimből —Marczali segítségével — vonaton tette meg az utat hazáig.

Budapesten Hellmer ajánlólevelével Zala Györgyöt kereste fel, aki szintén Hellmer tanítványa volt annak idején. Zala rögtön megbízta az Igazságügyi Palota — a jelenlegi Magyar Nemzeti Galéria — timpanonja részére készülő magasreliefjének eredeti nagyságban való elkészítésével. A terv 1 6 méretben gipszbeöntve már ott állott a műteremben.

Alig készült el ezzel a munkával, amikor 1395. október 1-én be kellett vonulnia katonának, hogy az „önkéntesi évét " leszolgálja. Maga a katonaélet különösebb megerőltetést nem ielentett számára, mert a fizikai megpróbáltatásokhoz hozzá volt szokva. Annál fájóbb volt, hogy énpen a millénium évében kárhoztatták tétlenségre művészetét. Az egész ország az ezredéves ünnepségek lázában égett. Pesten világkiállítás készült, az akkor épült új Műcsarnokban nemzetközi képzőművészeti kiállítást rendeztek. A művészek tele voltak megbízatással, s az induló szobrász jövőjét is megalapozhatta volna, ha bekapcsolódhat ebbe a munkába. Az „önkéntes úr” jobb híján csak néhány akadémiai munkáját tudta a kiállításra beküldeni. Ez is nemvárt sikert hozott számára. Ferenc Józsefnek megtettszett „A két bornemissza”, és megvásárolta magángyűjteménye számára. Erre a magyar állam a „Góliát.”, c. bronzszobrot vette meg az ismeretlen fiatalembertől. Neve

8