Telcs András - Solymos Ede: Telcs Ede - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 14. (Baja, 1966)

egyszerre ismertté lett, és az 1400 forintnyi vételárból leszerelés után. önálló műtermet bérelt a Munkácsy u. 14. sz. házban.

Milyen megélhetési lehetőségekre számíthatott ebben az időben egy szobrász? Az első világháború előtti két évtized kétirányú lehetőséget is adott a szobrászoknak. A milleneumi láz utórezgéseként a városok versengtek egymással, hogy tereiket emlékművekkel díszítsék, de legalább is egy Kossuth szobrot állítsanak fel. Másrészt a gazdagodó polgárság szívesen díszítette palotáit szobrokkal, elkészítette portréit, és drága síremlékeket állíttatott hozzátarozói emlékére. Ahhoz azonban, hogy megrendeléshez jusson a művész, ismertté kellett tennie nevét, hisz a szobrászat terén a „három nagy”, Zala György', Stróbl Alajos és Fadrusz János mindenkit elhomályosított.

Teles Ede, ha nem volt más feladata — mondhatnánk saját gyönyörűségére — szívesen mintázott népi zsánerfigurákat. Modelljei jellegzetesen magyar típusok voltak. Izsó Miklós dinamikus mozdulatéi parasztjai mellett Teles alakjai csendesnek hatnak. Gyermekkori emlékeiből lépnek elénk néprajzi érdekességű figurái, de nem kuriozitásukkal hatnak, hanem azzal a csendes megértéssel és együttérzéssel, mellyel a művész megformálta őket. Az 1900. évi párizsi világkiállításon olyan sikert arattak művei, hogy valamennyit külföldi múzeumok vásárolták meg. Egy évvel később, 1901-ben, a 600 koronás F.áth díjat nyerte el „Háziszer” c. terrakottájával. Első hazai kitüntetését ez a „biztos hatású csodaszert” ivó öreg parasztasszonyt ábrázoló szobra hozta meg.

Nem kellett sokáig várnia az első portrémegrendelésre sem, s az elsőt követte a többi. Legszívesebben márványban oldotta meg feladatát, s a részletezés helyett a felületek, síkok, formák helyes viszonyításával nemcsak az ábrázolt személy arcvonásait adta vissza, de jellemét, érzéseit, gondolatait is kifejezte. 1902-ben egy „Tanulmányfő” c. férfiarcmásával elnyerte a Műcsarnok 2000 koronás Rökk Szilárd díját, s ugyanebben az évben a drezdai nemzetközi kiállítás kis aranyérmét. E kitüntetés jelentőségét mutatja, hogy ugyanakkor a nagy aranyérmet a már világhírű Auguste Rodin kapta. Sógornőjének, Singer Hédy asszonynak arcmásával az 1908-as műcsarnoki kiállításon az állami nagy aranyérmet hódította el, melyet előtte csak Zala György'és Stróbl Alajos kaptak meg, utána pedig csak egyetlen szobrász, Róna József.

Tisztelete az érzések és az emlékek iránt arra ösztönözte, hogy a modern temetőművészet kialakítása érdekében síremlék készítést is Vállaljon. Kerülte a mesterkéltséget, a patetikus

9