Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

Bajaszentistviíu

Bajaszentistván ma Baja északi városrésze. Eredetileg azonban önálló község volt. mely 1805-ben létesült az ártérből feltelepített Pandur és Kakony községek egyesítéséből. Pandur a mai hajóállomás környékén feküdt, egy 1720-as összeírás szerint lakói mind szerbek voltak. A folytonos árvizek miatt Patasich érsek a falut Bajától északra a magas partra telepítette. Kákony község nevével már 1488-ban találkozunk. Ez szintén a Duna parton állt, Pandúrtól kb. 5 km-re északra. 1805-ben az érsek a kakonyiakat is fel telepítette, így jött létre előbb Szentistván, majd Pestszentistván, utóbb Bajaszentistván néven az új község.

A századforduló óta három-három és félezer lelket számlált, és Bajával majdnem összenőtt. Sok huza-vona után sikerült csak 1930-ban a Pest megyéhez tartozó községet a bácskai városhoz csatolni.

Lakói magyar, bunyevác és német anyanyelvűek voltak, napjainkban azonban mindinkább elmagyarosodnak. A magyarok jelentős része nincstelen agrárproletár volt, a'kik különböző alkalmi munkákkal keresték kenyerüket. A múlt század derekán Baja virágzó kereskedelmi élete bőséges munkaalkalmat kínált, a hajók be- és kirakása, a gabona zsákolás’a a hambároknál és a kikötőben nagyszámú szentistvánit foglalkoztatott. A század második felében, s különösen a századfordulóra a város jelentősége csökkent, mert a kiépülő alföldi vasút a forgalmat elterelte a Dunától. Feltételezzük, hogy ebben az időben alakulhatott ki Szentistvánon egy olyan réteg, mely a tégla készítésre specializálta magát. írásos adatokat ugyan nem találtunk, de középkorú adatközlők szerint már nagyapjuk is téglás volt. Hogy a lakosság milyen százalékát tette ki ez a réteg, azt a választ kapjuk, hogy a falu 40—50 százaléka. Ha ezt túlzottnak is tartjuk, az mindenesetre jellemző, hogy külön Téglás utca is van Szentistvánon.

3*

3