Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)
Mivel a téglaverés szezonmunka jellegű, tavasztól őszig tart, a téglások jórészének kiegészítő foglalkozása volt az erdővágás a Baja környéki ártéri erdőikben. Az alábbiakban szeretnénk ismertetni ezt a két — egymást sorszor kiegészítő — speciális munkát, az ezzel járó sajátos életmódot. Megjegyezzük azonban, hogy a nagytömegű szentistváni téglás mellett Baja-Alsóvárosban és Kisbuda nevű városrészben is éltek téglaverők. A téglások zömmel magyarok voltak, és ha egy 'kis házat, majd szőlőt és földet összekuporgattak, felhagytak a téglaveréssel. Téglások A téglások tömegesen téglaházhoz vagy téglagyárhoz szerződtek, kisebb számban egy-egy égetőmesternél vállaltak vályogcsinálást. Téglaháznak a kisebb üzemeket nevezték, melyeknél stokk-kemencében égették a téglát, míg a körkemencés neve inkább gyár volt. Az égetőmester viszont falvakban vállalt munkát parasztok részére, s ezt tábori kemencében égette ki. A gyáros vagy megbízottja az év első hónapjában jelent meg Szentistvánon, s vagy dobszó útján, vagy ismerős emberei révén gyűjtötte össze a munkásokat a Szőlősi-féle vendéglőben megbeszélésre. Előfordult az is, hogy egy régi munkását bízta meg a szükséges erő összeszedésére. Ez nem bizonyult mindig hálás feladatnak, mert a többiek szidták az ilyent, hogy „benyalizott”, miért nem nekik írt a gazda, ugyanakkor fröccsök fizetésével igyekeztek jóindulatát megnyerni. A téglás munkához szükséges erőt asztallal mérték. A legkisebb egység a félasztal volt, mely két személyből — egy sárlegényből és egy verőből, többnyire egy házaspárból — állott. Ezek átlag teljesítménye egy szezonban — áprilistól Szentmihályig — 220—250 ezer tégla. Az erős asztal négy-öt főt számlát, — egy nagyobb családot — itt egy sárlegény, egy sárhordó és két három verő volt, tehát apa, anya, legény fiú és nagy lányok. Teljesítményük 380—400 ezer tégla. Megtörtént, hogy hármasban dolgoztak. Miután a lakást a gazdának kellett biztosítani, előre számításba vette, hogy hány szobája van, s mennyi téglára van szüksége. Ezek alapján határozta el, hogy hány erős és hány félasztalt fogad. A kocsmai megbeszélésnél meg is kérdezte a 4
