Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

A munkások kettesével, hármasával társultak. Két ember volt egy fűrész. Segítségnek néha bevettek egy harmadikat is, fiatal fiút vagy idősebb embert, aki a könnyebb munkát végezte, akkor hármasban dolgoztak.

A munkástoborzás dobszóval történt, vagy a kaparás szólt ismerős, megszokott embereinek. Az ilyen értesítésért némi borral, pálinkával kedveskedtek neki.

A munkabér a kialakult szokások és a helyi adottságok szerint alakult. Lakóhelyüktől távol pénzért dogoztak, hisz a fa hazaszállítása drága lett volna. A közeli erdőkben viszont volt pénzes és részes munka, de lehetőség nyílt a megváltásra is A hasábfát, rönkfát űrméterben fizették, fajtánként (lágy hasáb, kemény hasáb, lágy dorong, gömbfa, kemény dorong, stb.) más és más áron.

Az erdővágás ősszel, lombhullás után kezdődött, október végén, november elején. Mikor a kukoricaszárat kivágták, befejezték a mezei munkát, akkor mentek az erdőre, s ott voltak, míg csak a nagy hó le nem esett, aztán kora tavasszal újra nekifogtak, hogy még kizöldelés előtt befejezzék a vágást. A közelben lakók gyalogosan, a távolabbiak kocsival tették meg az utat. A tulajdonos küldött értük kocsit, arra felrakták a szerszámokat, ennivalót — 10 fűrész egy kocsira — és mellette elgyalogoltak. Csak a nagyon közel lakók jártak haza minden este, a többiek hetenként vagy kéthetenként.

Megérkezéskor első teendő volt, hogy annyi fát vágjanak, amiből kunyhót építhetnek. A múlt szazad végén még kerek gunyhó volt. Két ágast összetámasztottak, hosszú ágakkal körültámogatták, hasáb fával körberakták. A kerek gunyhó 4 m magas is volt, 10—12 ember lakott benne. Középen tüzeltek, mindenki a pajtásával összenyújtózott lábbal. Szalmát vagy csádét (magas gaz) hordtak be, vastag rönkkel eltámasztották, hogy a tűz bele nem kapjon. Takarózni subát, rongypokrócot (honvéd ászló) vittek. A kerek kunyhó építése két napba is eltartott, ezért a századforduló óta inkább az egy délután felépíthető dinnyés gúny hót készítették. (Érdekes megemlíteni, hogy ugyanebben az időben hagyták el a dunai halászok is a kerek nádkunyhó építését). Ehhez néha egy ásónyira lemélyítették a belsejét. A két végébe leszúrt ágasokra horog fát fektettek, ehhez oldalról ugyancsak horogfát támogottak, vízszintesen pedig 2—2 mejjfát kötöttek föl, hogy a méteres hasábokat megtartsa, mert azzal rakták körül. Az ajtónak kihagyták a helyét, azt vesszőből, gyüricéből fonták, s csak úgy a nyí