Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)
lásba támasztották. Ezekben a dinnyéskunyhókban 4—8 ember fért el, két oldalt 2—2, hatul keresztben kettő vagy négy, a mérettől függően. Az ajtó felé eső részen volt a tűzhely, felette nyílást hagytak a füstnek. A munka végeztével a kunyhót is szétszedték és ölberakták. A felszerelés keresztvágó fűrészből, fejszéből, baltából, sulyokból, fűrészreszelőbői és foghajtóból (íntörő) állt. A munka megkezdésekor a kaparás a vágást — a kitermelésre szánt erdőrészt — parcellákra, porcellákra, stanzúrákra, numerákra vagy részükre, 30—50 m széles sávokra osztotta. Minden fűrész egy parcellát kapott, azt kellett kivágni. Az elosztásnál megint csak előkerültek a boros és pálinkás üvegek, hogy a kaparás jóindulatát kivívják. Akinek tisztaaljú, sudár törzsű fák jutottak, az könnyen haladt a munkával, de aki bokros, össze-vissza nőtt fákat kapott, az kínlódhatott. Irigyelték is a szeremleieket, akik falujukbéli kaparás révén a könnyebb részt kapták. Az öreg szeremlei erdővágó így oktatta a fiát: „Édes.fikám, míg egy fűzfát látsz az erdőben, más fába bele ne húzd a fűrészedet.” A munkát reggel virradatkor mindjárt elkezdték, kb. 6 órakor, és míg csak láttak, du. 5, fél 6-ig dolgoztak. Reggelizni 8 óra körül szoktak. Krumplit tettek a hamuba, fölé tüzet raktak, egy óra alatt megsült. Ezt ették szalonnával, töpörtyűvel. Az ebédet közösen főzték a társak. 11 óra felé az egyik elment főzni. Az 1940-es évekig főleg cserépfazekat használtak, amit a tűz mellé állítottak, hogy egyik fele a parázsban legyen, a füle kifelé álljon. Beletették a vizet, babot, hagymát, úgy főtt. Külön kis lábosban készítették el a rántást, és beleöntötték. A 40-es évektől a vasbogrács lett általános, mert a fazék mindig eltörött. Ezt két agasfán keresztbetett rúdra akasztották. fakampóval. Ebédre bablevest, krumplilevest csipedettel (csipivel) vagy galuskával (galcsival) vagy paprikás krumplit főztek. Hogy csipedettet vagy galuskát készítettek-e, az jobbára attól függött, hogy a tészta keményre vagy lágyra sikerült-e. Az ebédfőzés sok tréfára adott alkalmat. Titokban elsózták a másik ételét, vagy a bablevesbe fűzfagyökér darabkát dobtak, ami habzik, kifuttatja az egész levest. Mikor besötétedett, vacsorát főztek. Ráértek, tésztát gyúrtak. Egyesek hoztak magukkal száraz tésztát hazulról. 30
