Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

kivágatta, a fából meggazdagodott, a földet pedig jópénzért szétparcellázta.

Az alább felvázolandó életmód az erdők állami kezelésbevétele előtti időszakra vonatkozik.

Az erdővágók a bajai, szeremlei, bátmonostori, nagybaracskai, dávodi és hercegszántói szegényparasztokból kerültek ki. Ezek nemcsak a közeli erdőkbe, hanem sokszor távoli vidékekre pl. Szlavóniába is eljártak munkára.

A munkásokat a kaparás gyűtötte össze, szervezte meg. A kaparás főleg a szeremleiek közül került ki, mindenütt elismerik, hogy ezek értették legjobban. Nagyjából a bandagazda fogalmának felelt meg, a fakitermelés idejére szerződött le, ő fogadta fel a munkásokat, kiosztotta a munkát, átvette a fát, fizetett, stb. Öt 1949-ig, az államosításig, a tulajdonos fogadta. Ma az erdőgazdaság alkalmazza a ledöntött fák „szakaszolására”, „hosztolására“, ő jelöli meg, hogy a fát hol kell elvágni, ezért ma ,,hosztoló”-nak nevezik. Az átvételezésben szintén segít a vágásvezetőnek.

A kaparás szót a fenti értelemben sem a Czuczor-Fogarasy Szótár, sem az Értelmező Szótár nem ismeri. Bálint Szegedi Szótára Tömörkényre hivatkozva említi: Kaparás: ,homokhordó munkások bandagazdája’. „A pénz a kaparásnál van, aki köztük a főember, az számol a gazdával és veszekszik is vele, míg fölmérik a partra hordott homokot, hogy az mennyi.” A kaparáspénzről ugyanitt az áll, hogy az a kisebb összeg, amely az aratók bandagazdájának fáradságáért külön is jár.

Katona Imre a kubikusokról írva ugyancsak Tömörkény fenti szavait idézve említi a kaparást.

Hegyi Imre a bakonycsernyei fakitermelésről írva sem a szót, sem ezt a munkakört nem említi.

Hercegszántón viszont emlékeznek rá, hogy régente minden aratóbanda 10 kaszából állt, minden bandának volt egy bandagazdája, de az összes banda irányítója, vezetője és ügyintézője a kaparás volt .

E néhány gyér adatból is kiviláglik, hogy a kaparás szó az egyszerű bandagazdánál magasabb irányító és munkaszervezési funkciót betöltő személy elnevezése volt, a múltban talán még szélesebb körben is használva. Miután adataink az ország déli részéről valók, felvetődhet a szó délszláv eredetének kérdése, amit támogatni látszik a délszláv kapara .előleg, foglaló’ szó is.

2S