Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

Szabad ég alatt rakott dupla bangétáknál a 7—8-ik sorban ezrenként két helyen kötést tettek, hogy jobban tartson.

A fejbe a szélső téglákat hasával, fenekével kifelé teszik, mert ha gyenge, homokos földből készül a vályog, a hasa kissé eliapul, szélesebb, mint a felső része, sőt középen még ívesen kifelé hajlik is. Ezért teszik hasával kifelé, hogy hátra dőljön. Ilyenkor nem is várják meg a teljes száradást, mert törne. Ha nedves, lapul annyit, hogy megálljon. Ha kész a bangéta, lefedik. A legegyszerűbb lelapjázni, egy sor vályogot lapjával ráfektetni. Jobb a takaró, ami lehet cserép, nád, zsupp. Cserépnél középen hosszában egy sor vályogot fektetnek lapjával, ehhez támogatják a cserepet, s arra még egy sort, hogy a fugákon ne folyhasson be az eső. A nád és zsupp takaró úgy készül, hogy két db 2—3 m hosszú lécet egymástól 80 cmre párhuzamosan lefektetnek, erre keresztbe nádat vagy zsuppot tesznek, erre újra lécet, és az alsókkal összeszegezik. A deszka takaró koporsó alakú, 4 m hosszú. 1

11. Olasz bangéta (Csátalja)

16