Solymos Ede: Bajaszentistváni téglásélet. Baja környéki erdővágók - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 13. (Baja, 1965)

A cigányjejnél valóban ez a helyzet. Itt két sorba, halszálka szerűen rakják a téglákat, a V alakú nyílásba helyezve egyet. Ennek a módnak az a hátránya, hogy a rések megtörnek, a levegő nem járja úgy át.

Egy-egy dupla bangétába 6—7 ezer tégla fér. A gazda néha kikötötte, hogy mindig egész bangétát rakjanak, mert azt előbb lehet égetni. A munkások ezt nem szerették, mert több munkával járt. Az egyszerűbb megoldás ugyanis az, hogy a piacéról teljes hosszában végig rakják a bangétahelyet. Egy verés így nem ad ki egy 15 sor magas bangétát, több napig kell rakni. Mire elkészül, az alsó sorok szárazak, a felsők még nedvesek. Ha viszont rövidebb sorokat raknak, és magasságba haladnak, a piacéról sokat kell járni, hogy egy csomóba hordják össze a vályogot. A placcon lapjával fekszenek a téglák, mégegyszer annyi helyet foglalnak, mint élére állítva a bangétában. Ha pedig dupla soros a bangéta, akkor csak negyed annyit, tehát 20 sorból 5 sor lesz.

Ha a gazda fukar volt, a munkások a dupla bangéták belső falánál csaltak, ritkábban rakták, minden tíznél egyet el lehetett sikkasztani.

10. Magyar bangéta (Csávoly)

I >