Dombay Ernő - Kőhegyi Mihály: Bodrog megyei „Szent György” helységek az 1520-22. évi tizedjegyzékek tükrében. A szarmaták kutatása Baja környékén - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 12. (Baja, 1965)

szarmaták területén át, innen ágazott ki a pannoniai útrendszerből egy útmesgye.

Bélyeges téglák és feliratos kövek alapján tudjuk, hogy i. u. 150 és 250 között a cohors Septima Breucorum (civius Romanorum equitata) állomásozott táborában. Ezzel egyidőben a Coh. I. Noricorum is itt tartózkodik. Később az Alá Dalmatorum Sagittariorum teljesít szolgálatot a contra erődben. A Notitia Dignitatum szerint a római uralom utolsó idejében Florentiam táborban equites Dalmatae, az átellenes balparti erődítményben pedig (in burgus contra Florentiam) equites sagittarii osztagok állomásoznak.

A felsorolásból világos, hogy ez a fontos átkelőhely, másrészt betörési pont az ellenség számára, erős, állandó helyőrség nélkül sohasem maradt. A nyilas és lovas csapatok alkalmazása a római hadrendben bizonyára összefügg a balparti szarmaták hasonló harcmodorával.

Contra Florentiam helyét sem a véletlen szabta meg. Egy pillantás a térképre meggyőzhet bennünket arról, legalább 100 •kilométer hosszú szakaszon csak itt lehetett átkelni a Dunán. Baja alá a balparton a Sárköz húzódik le mocsaras, ingoványos, lapos területével, majd Bajától délre elkezdődik a Mohácsisziget, itt-ott 15—20 km széles, nádas, teljesen járhatatlan lapálya. Ahol a Mohács-sziget összeszűkül és a löszfal megközelíti a Dunát: itt telepedtek meg a szarmaták sűrűn egymás mellett s bizonyára ezen a természetes átkelőhelyen keresztül támadták meg olyan sokszor rabolva, pusztítva a római birodalmat. Békés időben pedig itt keltek át keskeny, könnyűmozgású vízi járműveiken, hogy római területről átcsempésszék a számukra fontos vasat és fegyvereket, mely miatt olyan sokat panaszkodnak a római auktorok.

Az egyik pannóniai csapat Egyiptomban elvesztett anyakönyve elárulja, hogy a partvédő csapatok időközökben járőröket indítottak a szarmaták földjére. Ez az adat — véleményünk szerint — csak a római győzelem utáni néhány évre vonatkozhatik, mert aligha tudjuk elképzelni, hogy a katonailag erős és mozgékony szarmaták megtűrték volna az ilyen kémlelés, hírszerzés céljait szolgáló rendszeres őrjáratokat.

Láttuk, hogy az úttal a szarmaták telephelyeiket szegezték szembe. Ezek bizonyos felügyeletet feltétlenül jelentettek a rómaiak összekötő útjára nézve. Bizonyára ilyen célzattal készült a Vaskút alatti földvár is az ország egyetlen szarmatakcri földvára. (Jelenleg nem ismerünk többet.) Innen veszély ese27