Farkas Henrik et al.: Vezető a Bajai Türr István Múzeum állandó kiállításához - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 8-9. (Baja, 1963)

A vaskorból alig van emlékanyagunk. Területünk e korban bizonyos fokig elnéptelenedett.

Szinte egyidőben azzal, hogy az előrenyomuló római légiók megvetették lábukat a Dunántúlon, a későbbi Pannóniában, és elérték a Duna jobb partját, a folyam bal partjára — a Duna-Tisza közének sík területére — egy harcias iráni eredetű lovasnomád nép érkezett, a dél-oroszországi szarmaták legnyugatibb ágának, a jazigoknak törzsei közül (i. u. 20 táján). A szarmaták hagyatékában több réteget és újabb beköltözési hullámot lehet megfigyelni. Temetőik és telepeik leleteiben a Fekete-tenger vidékéről származó fegyvereket, használati tárgyakat, ékszereket éppen úgy találunk, mint a szomszédos tartományokból szerzett árukat.

A rómaiakkal folytatott harcaikat ugyanis időnként békés szakaszok váltották fel. A kereskedelmi kapcsolatok ilyenkor megélénkültek, sok római árú került szarmata földre. Közöttük olyan kiemelkedően szép készítmények is, mint a sükösdi áttörtművű csat, vagy a madarasi állatfejes fibula. E két forrásból táplálkozva alakult ki a szarmaták sajátos anyagi kultúrája.

A IV. század legvégén, amikor a belső ellentétek, a gazdasági válság és a barbár népek állandó támadásai a római birodalmat alapjaiban megrendítették, a Közép-Duna-medencében öt évszázadon át tartó mozgalmas történeti időszak vette kezdetét: a népvándorlás kora, amely csak a magyarok honfoglalásával zárult le.

A hajtóerő, amely a népvándorlást közvetlenül vagy közvetve elindította5 és ezáltal Európa egy részének etnikai és társadalmi képét átalakította, a hunok villámgyors előrenyomulása volt, akik a 420-as évek körül helyezték központjukat a Duna—Tisza közére. Magyarország földrajzi helyzete, természeti adottságai, földje a nagy állattartó lovaspásztor népek letelepedésére kiválóan alkalmas volt. A hunok csak vékony uralkodóréteget képeztek a leigázott és csatlakozott népek hatalmas tömegei

9