Solymos Ede: A Türr István Múzeum története és ismertetése - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 5. (Baja, 1958)
Az iskolák évkönyveiben nyomon követhetjük e gyűjtemények fejlődését. 1853—54-es gimnáziumi értesítő szerint "már akkor 300 darabból álló pénz-, 2000 darabból álló növény-, ásvány- és csigagyűjteményük van. 1866-ban Tóth Kálmán költő, a város képviselője, két koronázási emlékpénzt küld a múzeumnak. A későbbi években említés történik »ásatag edényekről« és régészeti tárgyú könyvek vásárlásáról is. A gyűjtemény elsősorban pedagógiai szemléltető célokat szolgál, nem tűzi célul a szülőföld emlékanyagának minél teljesebb megmentését. A növendékek és egykori tanítványok ajándékaiból gyarapszik, s a helyi anyag mellett távoli földrészek néprajzi érdekességű tárgyai is helyet kapnak. Hogy azonban a gimnáziumi múzeumok jelentőségét és népművelő célját egyesek akkor is látták már, alább teljes egészében közöljük Czirfusz Ferencnek a gimnázium 1867—68-as »Értesítvényében« megjelent írását »A gymnasiumi múzeumokról«. »Napjainkban egyesek úgy, mint népek, sóvár vágygyal gyűjtik az ismereteket. Honnan származik ez? Bizonyára azon tudatból, hogy valódi boldogság, erkölcsi szabadság és anyagi jólét legbiztosabb csak ezen úton érhető el. Tanú reá a tapasztalás, miként műveltebbek, vagyonosabbak és erőteljesebbek a községek, városok vagy egész megyék, annál boldogabbak lehetnek keblében az egyesek, annál könnyebben, biztosabban haladhatnak a tökély felé, mely után a népek milliói lankadatlan hévvel törekszenek. Nem is létezett még korszak, melyben a tudományosság végtelen mezején ily nyüzsgés forgás mutatkozott volna, hiszen ma már nem egyesek, hanem egész nemzetek mintegy ösztönszerüleg nagyobb és nagyobb szellemi tér meghódításában fáradoznak. Innen van, hogy merre csak tekintünk, mindenütt jótékony egyletek, alapos vállalatok, tanulságos tartalmú könyvek, emelkedettebb nézetű röpiratok, napilapok stb. tömeges pártolásban részesülnek. Az ily dicséretes törekvés közt a gynasiumoknak, mint tudományos intézetnek, s különösen a museumoknak tágasb körben kell mozogniok. Távol a nyegleségtül, távol a szájaskodással párhuzamos szemfényvesztéstől, óhajtandó volna, hogy a gymnasiumi tanártestületek első sorban kielégítvén a reájuk bízott ifjúság tudomány szomjá% időről-időre nyissák meg a museumok ajtajait a nagyközönségnek, hogy a tudomány népszerűsítésével az utolsó napszámosnak is alkalom nyujtassék a szemléleti tanulásra, ismereteinek tágítására. De hogy a museumok egy részről a tanuló ifjúságnak már előadott tárgyakat bővebben felvilágosíthassák, más részről pedig a nagy közönséget is mulatva oktassák arra nézve mindenek előtt szükséges azok rendezése, mert habár vannak az országban dicséretes kivételek, de átaljában még sok a kívánni való; különösen tapasztaljuk, hogy a gymnasiumi museumokban eddig legtöbbnyire csak a természettudományok nyertek táplálékot, a historia, irodalom, rajz, kézirat, pecsétnyomatok, arckép és 4
