Solymos Ede: A Türr István Múzeum története és ismertetése - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 5. (Baja, 1958)

népviseletek gyűjtése, albumok összeállítása, vendégkönyv megnyitása stb. egészen, majd részben elhanyagolván.

Hol és miben keressük e baj okát, kit tegyünk felelőssé, annak vitatása körünkön kívül esik.

Ne kutassuk, ne taglalgassuk azt; a tudományos intézetek körül mindenkinek vannak kötelmei, ezt tudva, siessünk vállvetve a múlt hézagait pótolni, mi kétségkívül helyre leend ütve:

ha a gymnasiumok alapító és fentartói a museumok szükségleteihez ezután nagyobb pénzbeli segélylyel járulnak,

ha a nagy közönség annyira lelkesül, hogy a régiség tárgyait és emlékeit nemcsak megőrzi, de közre is bocsátja azokat, s végre

ha a tanártestületek a nagylelkűleg összehalmozott tárgyakat, ízléssel párosult rendszerben úgy helyezik el és az ismeretterjesztésre oly módon használják fel, hogy azon terem tükre legyen az intézetnek, büszkesége az ifjúságnak és hőmérője a vidék több oldalú szakavatottságának.

Az így felszerelt museum gyűjteménye szaporítható azután cserepéldányok által, melyre azonban az iskolai programmokban tétessék említés és egyúttal ajánlat. így például a bajai gymnasium: Alexander Severus, Antonius Pius, Aurélianus, Carinus, Carus, Constantinus Magnus, Constans, Constantinus Junior, Constantinus Crispus, Diocletianus, Gordianus, Gratianus, Julianus Apostata, Barinus, Maxentius, Maximianus, Philippus, Valentianus és Valens római császárok pénzeiből több darabot összegyűjtött (s ezek mind Baja vidékén találtattak), ellenben nem juthatott mindezideig a Law-rendszerből fennmaradt papírokhoz, nem a francia forradalom assignatáihoz (Baján t. Pilaszánovits Károly úr gyűjteményében több darab assignatát lehet látni), vagy a későbbi papírpénzekhez, holott a történelem terén ezek mind nagy becscsel bírnak.

De talán azon kérdést gördíti elém valaki: vájjon mint képviseltetném én az irodalmat a museumban, vagy mint vélem a képgyűjteményt kivihetőnek, midőn ennek csakis az országos museumban van helye és értelme?

Jóllehet az irodalmat több oldalról lehet képviseltetni, mindazonáltal itt főleg a hírlapirodalmat értem, mely 1848-ik év óta óriási előadásával a néposztály minden rétegében, nálunk is utat tört magának, tehát ennek emelkedését, vagy hanyatlását figyelemmel kísérni, és azt szemléletileg bemutatni részben a museum lenne hivatva.

Minthogy azonban az országban évről évre megjelenendő hírlapok, s folyóiratok teljes számú példányait pénz és helyiség hiánya miatt meg nem szerezhetjük, igyekezzünk azok mindegyikéből legalább egy-egy számot bírni, a kettődleteket kicserélni és a megmaradottakat év végével összefűzve a museumi közönségnek átadni. (Alulírottnak a hírlapgyűjteménye eddig 1300 darab. Pozsonyban Szinnyei József úré 3000 példányból áll. Augsburgban Sachs Henrik úré már 1864-ben többre ment 12 ezer példánynál.)

Valóban hibáztunk, midőn a párisi világtárlaton hírlapjaink czímes spanyolfalra ragasztva be nem mutattuk, mint ezt a leleményes Francziaország tévé.

Hátra van még a képgyűjteményről némi megjegyzést koczkáztatnom. Képgyűjtemény alatt az országos museumhoz hasonlót nem értek, mert a gymnasiumokban azt utánozni hiú remény volna, hanem óhajtanám mindenek előtt a gymnasiumok azon nemes keblű pártfogóit megörökíteni, kik e tudományos intézetek iránti vonzalomból emberbaráli érzelmeiknek nagyobb mérvű kifejezést adtak.