Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)
10. Az első honfoglalók
valamennyire hatásuk alá vonni. A sok-sok különös jelenségnek vibrálásában, melyek ezt a kort és ezt a népet megkülönböztetik úgy a környezettől, mint az előtte és utána következő koroktól, azoknak az erőknek, törvényszerűségeknek az érvényesülését kell látnunk, amelyek az apajogúsággal ellentétes haladás jótulajdonságait érzékeltetik. Mintha valamilyen kísérletszerű lehetőség nyílna a történelmi kutatás számára, melyben meg lehet állapítani, mi hozott dúsabb, értékesebb gyümölcsöket, az anyajogúság' fennmaradása, vagy az apajogúság irányában való kiteljesedés. Időszámításunk kezdetén ugyanis a Kárpátmedencében egészen más természetű fejlődés indul meg, mint amilyennel az előtte valók, vagy az utána következő korszakok rendelkeztek. Ennek a korszaknak értelmi habitusa nem azonos, s így minden tekintetben egészen más kellett legyen, mint amazok. A jazygszarmata társadalmi berendezkedés és annak gazdasági bázisa nemcsak figyelmeztet, hanem kötelességünkké teszi, hogy felépítményeiben, valamennyi ízében olyan ismeretlen erőtényezőlcet keressünk, amelyek nincsenek meg az egykorú, azt követő más népek felépítményeiben, s így ez a nép más energiaforrásokkal is kell rendelkezzen, mint kortársai és fordítva. Ez a más életlátás, más sík, velejárója a gazdasági berendezkedésnek is. A temetőstatisztika adatai, annak elrendeződése és tartalma egymagukban is elegendők ahhoz, hogy olyan egzisztenciális formára gondoljunk, mely erősen belterjes gazdálkodású kellett legyen. A fogyasztási cikkek termelése nem az állattenyésztés külterjes módján történhetik, hanem olyan szűk keretekre, kis területre korlátozottan, mely sűrű telepeik apró közösségeit tartja el. És van ennek a gazdasági berendezkedésnek fölöslege, árukészlete, különben az igények általános kielégítése nem lenne érzékelhető a régészeti leletanyagban. Messzi területek iparcikkei jelennek meg a sírokban, igen gyakran magas anyagi értéket is képviselve. Lehetetlen, hogy ezzel együtt ne járt volna a kereskedelmi tevékenység magas fejlettsége. Nagy készleteket kellett mozgasson ez a kereskedelem, mert a vételkedvet nem nyomja el a szegénység és igénytelenség. A sok apró, belterjes gazdálkodást folytató anyajogú telep sűrűségében kellett legyenek nagyobb csoportosulások, városszerű létesítmények is. A belterjes gazdálkodás itt természetesen csak úgy értendő, amint az egy anya által vezetett család gyakorlatában ma is észlelhető, ahol az öreganya-családfő a maga mentalitását, szorgalmát, takarékosságát és pompaszere tétét nyomja rá a termelésre, az egész életre. Bár Engels bebizonyító
