Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)

5. Az ürge-ember lakása az Alföldön

sült s Darwin alapvető munkája csak 1871-ben jelent meg. Ezzel elhatározóan szólt bele a kéz, az ész kapcsolatának kérdésébe, mégis teljesen Engels tisztázta a problémát azzal, hogy kimutatta, miszerint a táplálékszerzés és a szerszám használata az ősi társadalomban munkává nemesedett . . .

— A kéz kifejlődésével s a munkával kezdődő uralom a természet fölött — mondja Engels — a haladás minden képességével egyre jobban tágította az ember látókörét és végeredményben a kifejlődőben lévő emberek odajutottak, hogy mondanivalójuk volt egymásnak.

A kéz, a munka és a beszéd hatására végül az őslény agya lassankint a majomhoz való hasonlósága mellett is sokkal nagyobb és tökéletesebb emberi aggyá alakult. így, együtt, kölcsönös hatásban fejlődött tovább a kéz, a munka, a beszéd és az ész. Lett az ember ürgeodúépítő okos lénnyé, aki odúvájó ténykedésébe is belevitte a logikát, még ha sejtelme sem volt akkor még róla, hogy mi fán terem is az.

Az őskornak egy bizonyos szakaszában az embereket a vizek nomádjának is nevezhetnők, amikor aligha éltek népesebb közösségekben. A vadság állapotából azonban kiléptek s a barbárság alsó fokára emelkedtek. Az a nagy idő, ami a szeged-öthalmi ember és a Sándorfalva-ürgeodú lakója között lepergett, nem telt el hiába. Ha itt az Alföldön barlang nincs, hát készít s az arra alkalmas agyagtalajba lyukat ás magának. Nemcsak olyant, ahol védelmet talál az idő viszontagságaival szemben, rejteket ellenségei elől, hanem ahova összegyűjtheti élelmiszereit is. Házat és más ilyen alkalmatosságot még nem épít, ez az ügeodú a lakása, de már olyan, ami valami kényelmet is nyújt s biztonságot a veszedelmekkel szemben, légióként éjszakai pihenés alkalmával. Ismeri a tutajt, a korhadt faderékból készített csolnakot s ezzel megnyergelte a tavak és lápok hátát. A vizek kóborlójává lett, aki nem függ többé olyan nagyon a földhátak és szigetek szűk szárazulataitól, hanem elmehet vízi alkamatosságával oda, ahol a legtöbb élelmet találja, járművével pedig, amit gyűjtött, könnyen haza is szállíthatja s ezzel élete könnyebbé vált. A tüzet is jól ismeri, a cserepet azonban még nem.

Nagyon kezdő és tapasztalatlan kutató voltam még akkor, amikor az ármányos véletlen erre a helyre elvetett. Aztán a háborús sors a fényképeket is kifújta a markomból. Messziről jött ember pedig sok mindent beszélhet. Hiszi, aki akarja. Ám jó, legyen ez csupán mese, ezen a helyen elmondhatom, hiszen a tudomány templomának csak a pitvarában vagyunk,

18