Zalotay Elemér: Baja népe az őskortól a középkorig - A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 3-4. (Baja, 1957)

5. Az ürge-ember lakása az Alföldön

ahol mégse megy szentségtörés számba az olyan kaland elre­­gélése, melynek más szemtanúja ma már nincsen. Hát, amint mondám, volt egyszer egy mélymedrú kiszáradt ér falában két ovális lyuk. Alig másfél méterre egymástól. Nagyobbak egy szabályos rókalyuknál. Akkoriban váltak láthatókká, mert a partoldal beszakadt s a sándorfalvi gyermekek nem mertek még a közelükbe se menni. A jegyző is megnézte s a falu orvosa is. Ök se bújtak bele, hanem a doktor, ha jól emlékszem, Dr. Bod Árpád, betelfonált a vármegyéhez Szentesre, hogy nézné meg a megyei múzeum igazgatója, Csallány Gábor is, hátha mégsem rókalyuk s ha mégis az lenne, hát ugrassza ki onnan. De siessen, mert ha innen a szomszédból neszét veszi a szegedi kultúrpalota mindenese, Móra Ferenc, hát előbb a tetthelyen lesz, mint a szentesiek onnan a messzi világból. Márpedig Sándorfalva a vármegyéhez tartozik és nem Szegedhez. A szentesiek nem kérették magukat kétszer, másnap a hajnali vonattal Szegeden teremtek, onnan Sándorfalvára kocsiztak és megindult a rókavadászat. Csak úgy ásóval és kapával. Én voltam a vállalkozó, aki a rókával elsőnek szeret­tem volna megismerkedni s a jobbsó lyukon bedugtam a fejem. Rövidesen a lábaimat is magam után húztam a kívülmaradot­­tak nagy csodálkozására. Odabent tágult a férőhely s négy­kézláb kényelmesen mászhattam. Aztán meg derengő világos­ság is szűremkedett valahonnan. Szaporáztam a mászást és el­érkeztem a derengő fény forrásához. A másik lyuk volt s kidugtam rajta a fejem. Az ásók, kapák magasra emelkedtek, de idejében feleszméltek, hogy csak én vagyok, hát szépszeré­vel megúsztam ezt a földalatti utazást. Megtette utánam ugyan­így Csallány Gábor is s mikor a szomszédos nyíláson újra meg­jelent, le is fényképeztem. Kettesben állapítottuk meg a követ­kezőket : A két lyuk egy kifli alakú odúnak a két vége, melyek a partomlás alkalmával láthatókká váltak. Belül az odú meghí­zik úgy, mint egy testes kifli. Eléggé ki is magasodik. A feneke letapasztott, odalai lesímítottak. Három-négy ember kényel­mesen elfért benne. A hajlásnál jókora zsáknyi uniokagyló hevert, más egyéb nem volt benne. Se kő, se cserép, mert ezt az odút nem róka, sem más hasonló földettúró állatfajta nem készítette, csak egyedül az ember. Ebben megállapodtunk, de hogy hogyan jutott ebbe az üregodúba, azt még nem láttuK. Arra is hamarosan rájöttünk. A kifli egyik végénél omlástöl­csér garmadája helyezkedett el. Hogy ezt eltávolítottuk, menedékesen felfelé induló kerek fúrat körvonalai mutatkoz­2 19

Next

/
Thumbnails
Contents